AZ ÉSZT NYELVTAN  JELLEGZETESSÉGEI

^* az esetragok nagy száma - 14 használatban lévő esetrag
^* a nyelvtani nem hiánya (a személyes névmások esetében is)
^* a névelő (a határozott és a határozatlan egyaránt) hiánya
^* három hosszúsági fok megkülönböztetése a magán- és mássalhangzók esetében is, ami mellett az írásképben nem különítik el a hosszú és nagyon hosszú fokot, így a szavak jelentése és kiejtésének módja a szövegkörnyezetből derül ki.

Sokáig feltételezték, hogy a három hosszúsági fok egyedül az észt nyelv sajátossága, de a nyelvészek hasonló jelenséget figyeltek meg néhány északnémet nyelvjárásban. Lehetséges, hogy az észtben és a német nyelvjárásokban - amik évszázadokon keresztül a Hanza Szövetség kultúrterébe tatoztak - a három hosszúsági fok párhuzamos fejlődés eredménye.

Alaktan
Az észt nyelv legáltalánosabb szóképzési módja a toldalékolás: száz számra találhatunk különféle toldalékokat.

Általánosan elterjedt az a nézet, hogy alaktanilag az észt nyelv az agglutináló nyelvek közé tartozik (az aglutináló nyelveket az jellemzi, hogy a nyelvtani információt hordozó toldalékok a tövekhez kapcsolódnak és minden toldaléknak csak egy jelentése van). Valójában az észt gyorsan távolodik ettől a típustól és a flektáló nyelvek csoportjához közelít (flektáló nyelvek esetében a tövekhez kapcsolódó toldalékok több grammatikai jelentést is hordoznak). Az észt sok mindenben különbözik legközelebbi rokon nyelvétől, a finntől (ami aglutináló nyelv). Egyes kutatók egyenesen állítják, hogy alaktanilag az észt közelebb áll a nem rokon lett nyelvhez, mint a rokon finnhez.

Esetragok
Az észt azon nyelvek közé tartozik, amelyekben sok az esetragok száma: általános használatban 14-ről beszélhetünk.

Nyelvtani esetragok

Szemantikai esetragok
Belső helyragok

Külső helyragok

Egyéb esetragok

Az észtet jellemző nagyszámú esetrag ellenér hiányzik a valódi tárgyeset, azaz az akuzatívusz. A magyar mondat tárgya így az észtben így akár nominatívuszi, genitívuszi vagy partitívuszi esetragot is kaphat. A genitívuszi tárgyeset a cselekvés befejezettségére, a partitívuszi a befejezetlenségére utal.

Peeter kirjutas luuletust (Péter verset írt)(partitívuszi tárgy) = Péter valamennyit írt egy versből, de nem tudjuk, hogy befejezte e.

Peeter kirjutas luuletuse (Péter verset írt)(genitívuszi tárgy) = Péter megírta a verset.

Peeter, ehita laev! (Péter, építs hajót!)(nominatívuszi tárgy) = Péter, építsd meg a hajót, de fejezd is be!

Peeter, ehita laeva! (Péter, építs hajót)(partitívuszi tárgy) = Péter, építs hajót, de nem kell befejezned!

A szemantikai esetragok esetében minden esetet egy bizonyos rag jelöl, de a nyelvtani eseteknél általános, hogy a nominatívusz, a genitívusz és esetleg a partitívusz is raggal jelöletlen marad. Néhány típusnál ezek az esetek egyes számban alakilag egybe is esnek.

Az esetragok egyes- és többesszámban azonosak, a többesszámot jel jelöli.

Az esetragok nem függenek a szófajtól, a főnevek és a melléknevek is ragozódnak. A melléknevek a főnevekkel mindig azonos számban állnak, a 14 esetrag közül viszont csak 10 esetben veszik fel ugyanazt a ragot. (lsd. Egyéb esetragok)

A minőségi fokváltakozás miatt a szótő (genitívuszi alak) gyakran a felismerhetetlenségig különbözik a szótári alanyesettől (nominatívusz).

nominatívusz - genitívusz (szótő)
idu - eo (csíra - a csírának a)
pidu - peo (ünnep - az ünnepnek a)
lammas - lamba (birka - a birkának a)
mees - mehe (férfi - a férfinek a)
naine - naise (nő - a nőnek a)

Ige
Az észtben a jelenidőt, az egyszerű múltidőt az összetett múltidőt és a régmúlt időt különböztetik meg. A beszélt nyelvben egyre inkább terjed a 'saama'-jövőidő, amit a német werden-jövőidő analógiájára képeznek: megfelelő estbe helyezett 'saama' ige - a másik ige ma-főnévi igenévi alakja.

Az igék ragozása lehet aktív és passzív, kijelentő, felszólító, állító és tagadó, de ezek mellett használatos az állítólagos mód is. 

Mivel a ragok egyben a személyt is kifejezik, a személyes névmásokat nem kötelező kitenni (kivéve az 'olema' létige harmadik személyeit).

Az észt szótárakban kétféle főnévi igenevet adnak meg: a -ma és a -da végződésűt (a szótári alak a -ma végződésű). A kétféle főnévi igenévnek nagy jelentősége van az igei esetek kifejezésében és az igeragozásban.

Mondattan
Az indoeurópai nyelvektől eltérően, a finnugor nyelvekhez hasonlóan az észtre is jellemző a névutók használata: a magyarhoz hasonlóan az észtek is az asztal alá ('laua alla') bújnak. Egyre gyorsabban terjed azonban a névutók helyett a névelők használata: a 'teed mööda'(úton, út mellett) helyett egyre többfelé hallani 'mööda teed' kifejezést.

Az észt nyelvet meglehetősen szabad mondattani struktúra jellemez: a mondatban nyugodtan felcserélhetjük a szavak sorrendjét anélkül, hogy az nyelvtanilag értelmetlenné váljon. A szabad szórend a ragozó nyelvek sajátossága.

A tipikus észt állító mondat sorrendje az általános európai szerkezetnek felel meg: a mondatrészek alany-állítmány-tárgy sorrendben követik egymást,

de sok esetben, különösen a költői, irodalmi nyelvben ettől el lehet térni. 

Tihti taevas tähti nähti (Gyakran az égen csillagokat láttak)

Ezt a négy tagból álló mondatot 24 különböző módon lehet variálni úgy, hogy nem veszíti el értelmét:

Tihti taevas tähti nähti
Tihti taevas nähti tähti
Tihti tähti taevas nähti
Tihti tähti nähti taevas
Tihti nähti taevas tähti
Tihti nähti tähti taevas
stb, stb.