AZ OKTATÁS ALAPJAI ÉSZTORSZÁGBAN

Az intézményes oktatás története Észtországban 13.-14. századig - az első latin nyelvű templomi és kolostori iskolákig - nyúlik vissza.

Az első észt nyelvű ábécéskönyv 1575-ben jelent meg, az első észt nyelvű szakiskolákat pedig a 19. század elején hozták létre. Az ország legrégebbi egyeteme - az 1632-ben alapított Tartui Egyetem - csak 1919-ben lett észt tannyelvű.

ALAPFOKÚ OKTATÁS

Az alapfokú oktatással szembeni kívánalmakat az alap- és középfokú oktatás állami tantervében rögzítik, az iskolák ennek alapján dolgozzák ki saját tanrendjüket.

Az oktatási törvénynek megfelelően iskolaköteles az a gyerek, aki az adott év október 1-ig betölti 7. életévét. A tanulónak kötelessége alapfokú oktatásban 17 éves koráig részt vennie.

Az alapfokú oktatás elsősorban önkormányzati kezelésű iskolákban zajlik (iskola-előkészítő, általános iskola, gimnáziumok mellett működő általános iskolai osztályok). A helyi önkormányzat minden iskolához körzetet rendel: az iskola az ott élő minden iskolaköteles korú gyermek számára helyet kell biztosítson. Különleges esetekben otthon is lehet alapfokú oktatásban részesülni. A nappali tagozatos iskolák mellett az alapfokú követelményeket (5.-9. osztályok) esti iskolákban is van lehetőség elvégezni, ezt a évente közel 1000 fiatal használja ki.

A testi-, beszéd-, vagy szellemi fogyatékos és a különleges odafigyelést igénylő gyermekeknek  az állam vagy a helyi önkormányzat (az iskola besorolásától függően) speciális iskolákban vagy osztályokban nyújt tanulási lehetőséget. Észtországban 7 gyógypedagógiai iskola működik (6 állami és 1 önkormányzati kezelésben) közel 800 gyerek számára. Ezekben az iskolákban az általános oktatásnak megfelelő tantervek alapján tanítanak. Az alapfokú tantervben a tanulási nehézségekkel küzdők számára ún. támaszrendszert alakítottak ki, ez alapján 18 iskola mellett működtetnek kisegítő osztályt. Az alapfokú tanterv egyszerűsített változatával az általános iskolák és gimnáziumok mellett 27 kisegítő iskola és 28 kisegítő osztály dolgozik.

Az általános iskolákban és gimnáziumokban az értékelés ötfokozatú skálán zajlik. Az "5" nagyon jó, "4" jó, "3" kielégítő, "2" hiányos és az "1" gyenge. A magániskolák az előbb említettől általában eltérő saját értékelési rendszerüket használják, így előfordulhat, hogy sérül az értékelési rendszerek átjárhatóságának alapelve.

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS

A középfokú bizonyítvány megszerzése önkéntes, az állami és önkormányzati iskolákban ingyenes. Az általános középfokú képzés a gimnáziumokban zajlik (10.-12. osztály), a középfokú szakképesítést szakközépiskolákban lehet megszerezni. Az általános középfokú oktatás tartalmát az alap- és középfokú állami oktatási tantervekben rögzítik, a szakképzésekre vonatkozó követelményeket az adott szakma állami tanterve tartalmazza.

A középfokú oktatásban esti és levelező formában is részt lehet venni, de az ezt választó tanulók aránya folyamatosan csökken.

227 gimnázium önkormányzati kezelésben van, 3 állami (a Tallinni Zenei Gimnázium, a svéd nyelvre és kultúrára specializálódott Noarootsi Gimnázium és a kiemelten repülést, matematikát és számítástechnikát tanító Nõo Reálgimnázium), 6 pedig magánfinanszírozású.

A felsőoktatásba való továbblépéshez állami vizsgát kell tenni, amit az Oktatási Minisztérium mellett dolgozó Vizsga- és Kvalifikációs Központ szervez. Az egységes vizsgaanyagot a központ által létrehozott, iskolán kívüli bizottságok jelölik ki. Az oktatási miniszternek az állami vizsga tananyagát, formáját és idejét  a megelőző év május 25-ig kell kihirdetnie. A gimnáziumban végzőknek az öt kötelező vizsgatárgyból legalább kettőt állami vizsgaként kell letenniük, de ezek mellett az anyanyelvi vizsga mindenki számára kötelező. Az állami vizsga tárgyait a tanuló továbbtanulási érdekei - a felsőoktatási intézmény megfelelő szakjának követelményei - szerint választja meg. A tanuló szabadon választhat, hogy hány tárgyat kíván állami vizsgával zárni. A középfokú oktatási intézményben végzők iskolai és állami bizonyítványt is kapnak. Néhány egyetemre és főiskolára az állami vizsgák eredményei alapján lehet bekerülni, másokba mindezek mellett kiegészítő felvételi vizsgát is kell tenni.

KÖZÉPFOKÚ SZAKOKTATÁS

A középfokú szakoktatásban való részvétel az ezt választóknak kötelezően 3 év (alapoktatás)(ezen belül a tanulók legalább 50 tanulmányi hétben általános műveltségi tárgyakat tanulnak), a középfokú bizonyítványt pedig legkevesebb 1 év további tanulással (szakképzés) lehet megszerezni.

A 89 szakiskolából 75 állami kezelésű, 4 önkormányzati és 10 magánfinanszírozásban működik. A középfokú szakoktatásban tanulók igény esetén érettségi vizsgát tehetnek, mellyel megnyílik előttük az út az egyetemek és a szakmai felsőoktatás felé.

A szaktantervek a szakképzés fő feladatait, a tanulmányok megkezdésének és befejezésének általános és színvonalbeli kívánalmait, a kötelező tárgyak felsorolását és a tanulmányok megkövetelt mennyiségét tartalmazzák.

A társadalom és a munkaerőpiac igényeinek összehangolása érdekében a munkaadók és munkavállalók szervezeteinek küldötteiből szakmai tanácsokat hoztak létre, melyek számát, a tagok és azok mandátumának idejét a kormány határozza meg.

FELSŐOKTATÁS

A felsőoktatás (a középfokú szakiskolák hálózatán alapuló) szak-felsőoktatásra, bakalareus-, magiszter- és doktori iskolára osztható. 1997-ben Észtországban 6 közoktatási egyetem  (a Tartui Egyetem, a Tallinni Műszaki Egyetem, a Tallinni Pedagógiai Egyetem, az Észt Mezőgazdasági Egyetem, az Észt Zeneművészeti Akadémia és az Észt Művészeti Akadémia)(22231 diák) és 8 szakfőiskola (3285 diák) működött. A közoktatási egyetemek döntési autonómiája jóval nagyobb, mint az állami szakfőiskoláké.
A felsőoktatási képzés három fokozatú, általában 4-10 év alatt lehet diplomához jutni (a Bachelor fokozat 3-4 év, a Mester fokozatért ehhez 2 év járul, a doktori iskola további 3-4 év).
A felsőoktatással szembeni igények a felsőoktatási követelményben kerülnek rögzítésre, az állam az akkreditáción keresztül ellenőrzi az oktatási intézmények színvonalát és a tanterveket. A tantervek egy részének nemzetközi akkreditálását nemzetközi szervezetek vagy intézetek végezték el.

1997. áprilisában az észt oktatási miniszter Lisszabonban aláírta az UNESCO és az Európai Unió a diplomák kölcsönös elismeréséről szóló közös nyilatkozatát .

MAGÁNISKOLÁK

A magánkezelésben lévő felsőoktatási intézmények elsősorban gazdasági és üzleti, jogi, teológiai, kisebb mértékben humán tudományokkal foglalkoznak.

Külső szakértők bevonásával 1999-ben kezdődött meg az észt felsőoktatási intézmények akkreditálásának folyamata, ami rendezi a magánegyetemek és főiskolák által kiállított diplomák állami elismerésének kérdését. Az állam mind ez idáig anyagilag nem támogatta a magánkezdeményezésű felsőoktatást, bizonyos iskolák kaptak kiemelt programjaikhoz céltámogatást, de ez csak egyszeri támogatásként, meglehetősen szerény összegek képében jelentkezett.

(Fotó: Katrin Tombak)