A VŐRTSJÄRV ALFÖLDJE, A KIS- ÉS A NAGY-EMAJŐGI

A Kis-Emajőgi

A Kis-Emajőgi forrása az Észtország legszebb tavának tartott Pühajärv kifolyása  Otepää közelében. A folyó felső szakasza gyors folyású, de az év nagyrészében meglehetősen alacsony vízállású. Nagyobb vízhozamúvá Sangaste-Laatre környékétől válik, ahol több mellékfolyó is torkollik bele. Innentől a Valga-árokban folytatja útját, Tollistétől pedig már a legtöbb nagy észt folyóhoz hasonlatos. Az utolsó 30 km-en magas vízállás esetén a folyó már hajózható, de folyása rendkívül lassú. Pikasillanál már nagyon nehéz elkülöníteni a Vőrtsjärvtől, aminek egy tölcsér szerű öblébenbe torkollik.

A Vőrtsjärv

A Vőrtsjärv a Peipus-tó után Észtország második legnagyobb tava. A tó területe közepes vízállás esetén 270 km², magas vízálláskor az alacsony partokon további 30-40 km²-t elönt. Sekély, átlagos mélysége 2,8 m, legnagyobb mélysége 6 m. A földkéreg emelkedése miatt a tó felszíne a Kis-Emajőgi torkolati tertületeinek kárára lassan dél felé mozog. A vízszint éves ingadozása elérheti a 2 m-t is. Aszályos években a vízszint annyira lecsökkenhet, hogy a tó északi területein gyalogosan át lehet vágni. A kis mélység és az ebből következő kis víztartalom miatt telente a tavon 70 cm-es jégpáncél alakulhat ki, ami a vizet oxigénhiányossá teszi. Ettől függetlenül a Vőrtsjärv halakban gazdag: legáltalánosabb horgászható halai az angolna, a süllő és a csuka. A tó magasabb és szárazabb keleti partja kedvelt üdülőövezet, itt található a Hidrológiai Állomás, Észtország egyetlen limnológiai kutatóközpontja is.  

Az Emajőgi deltája

A Nagy-Emajőgi és árvizei

A Vőrtsjärvet a Peipus-tóval összekapcsoló Emajőgi az észt folyók szimbóluma: hossza 101 km, szélességben csak a Narva-folyó vetekedhet vele. Kis esése miatt (a Vőrtsjärv és a Peipus-tó vízszintje közötti különbség csak 3,5 m) folyása nagyon lassú: 0,07 km/h, de ennek ellenére egész évben teljes hosszában hajózható, így kiváló összeköttetést teremt nemcsak a Peipus-melléki területekkel és akár a távolabbi Pszkovval, de a Vőrtsjärven keresztül Viljandival, Pärnuval és a tengerrel is.

A folyó felső folyása a Vőrtsjärvtől a Kärevere-hídig csodálatos kanyarulatairól és a nagyszámú lefűződött holtágáról híres. A holtágak a folyó élő vizével csak nagyvizek idején tudnak kapcsolatot teremteni. A legnagyobb holtágakat a helyiek Öregfolyónak nevezik.

Ha a Pedja- és a Pőltsamaa-folyók Közép-Észtországból sok olvadékvizet hoznak és ugyanakkor a Vőrtsjärv vízszintje nagyon alacsony, az Emajőgi folyásiránya  ellenkezőjébe válthat. Ezt az időnként előforduló jelenséget Järvejőginek, Tófolyónak nevezik, mert nagyvíz idején az ártéren a folyó szélessége nagyságrendekkel nagyobb, mint a normális folyási irány és sebesség esetén.

Az Alam-Pedja (Alsó-Pedja) és az Emajőe Suursoo (Emajőgi Nagymocsár) Természetvédelmi Területek

Az Emajőgi forrása és torkolata is kiterjedt mocsárvilág, melyek egybeesnek az  Alam-Pedja és az Emajőe Suursoo Természetvédelmi Területekkel.  

Az Alam-Pedja (Alsó-Pedja) Természetvédelmi Terület
Az Alam-Pedja Természetvédelmi Területet Tartu és Jőgeva megye, valamint Mulgimaa határterületein alapították a Vőrtsjärv árkának északkeleti részén. 270 km²-es területe Észtország egyik legérintetlenebb vidéke. A nagyrészt vizekkel határolt, szeldelt mocsárvilág 12 folyó, patak és csatorna birodalma. Mivel az itteni vizek elfolyása az Emajőgi kis esése miatt eléggé nehézkes, tavaszonként a folyók mentén hatalmas áradások alakulnak ki. A legmagasabb lehetséges vízállás esetén az Alam-Pedja Természetvédelmi Terület harmada víz alá kerül.

A természetvédelmi terület nagyobb részét árterek, sekély mocsarak és mocsarak alkotják, változatosságot csak a mocsárszigetek és az Ős-Vőrtsjärv parti képződményei jelentenek. Az áthatolhatatlan, elmocsarasodott, érintetlen őserdők kiváló lehetőségeket teremtenek az intenzív erdészeti tevékenységek miatt Skandináviában a kihalás küszöbére került fehérhátú fakopács szaporodásához.

A terület az átvonuló madarak vándorlási útjába esik: a berkek kontyos- és barátrécétől, tőkés és kanalas récétől, csörgő, böjti és nyílfarkú récétől, vizityúkoktól, kercerécétől és másféle vizimadártól hangos. Réti és halászsassal is találkozhatunk:  költési idejükben (január végétől július végéig) a mocsárszigetek egy részét  lezárják. Az ártér-közeli erdőkben több pár kígyászölyv is fészkel, de az Észtországban különösen ritka fekete sas is a tájképhez tartozik.

Az Emajőgi holtágaiban biztonságabn érzik magukat a hódok - olyan hihetetlen jövés-menést, aminek közepébe az ember éjjelenete a holtágak partjain csöppenhet, sehol másutt nem tapasztalhat. A halakban gazdag vizekben nagy számban tenyészik a vidra is. A nagy, háborítatlan tájak kedveznek a farkasoknak és a hiúzoknak, az Alam-Pedja erdeiben medvével is találkozhatunk.

Itteni különlegesség a különösen gyér betelepültség - 260 km²-en csak 20 ember él 11 tanyán. A vörösáfonya szezonján kívül több farkast, medvét és hiúzt lehet itt látni, mint embert. A folyók és tavak közelsége már az őskor embereit is csábította: az egykori Nagy-Vőrtsjärv partjain talált településnyomok a legidősebbek közé tartoznak Észtországban.

Az Emajőgi elárasztott berke

Az Emajőe Suursoo (Emajőgi Nagymocsara)
Az Emajőe Suursoo a Peipus-tó vizének előrenyomulása miatt alakult ki: a tó északról lassan dél felé vándorol. Az Emajőgi mellékágai és mellékfolyói a mocsárvilágot több részre osztják. A torkolat kőzépső szigetein találhatók Észtország legtermékenyebb vörös-áfonya-mezői: a ha-onkénti termés meghaladhatja az 1000 kg-ot (Észtországban a 250 kg/ha az átlagos).

A tápanyagban gazdagabb folyóvíz és a tavak sokasága miatt a mocsárvilág szigetein helyenként fás mocsár alakult ki: a fafajok közül a mocsári nyír, a fűz és a mézgás éger dominál. A mocsarak felszínéből látványosan emelkedenek ki a kristályos kőzetekből álló pár méter magas mocsárszigetek (ezekből közel 80 található itt), melyeket erdei fenyves szálerdő borít. A nagyobb tavak - a Kalli, a Leegu és a Koosa - a mellékágakon keresztül állnak kapcsolatban az Emajőgivel és a Peipus-tóval. A tavaszi íváskor a halak ezek felé a tavak felé igyekszenek.