 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
AZ ÉSZAK-ÉSZT PARTI SÍKSÁG ÉS A FINN-ÖBÖL SZIGETEI Az észak-észt Parti-síkság keskeny földsávja (területe kb. 765 km2) a Balti-glint északi előterében a Pakri-félszigettől Narváig húzódik. Fiatal terület, az izosztatikus mozgások következményeként kb. 5000 évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből, így elsősorban annak felszínformáló hatását viseli magán.
A Parti-síkság változatos szélességű: azokon a helyeken, ahol a Balti-glint a tengerbe ér (pl. a Pakri-félszigeten), meg sem jelenik, de ahol a tagolt partvonal félszigetek képében messze a tengerbe nyúlik (a Lahemaa Nemzeti Park területén) akár 20 km-nyire is elávolodhat a glinttől. Érdekes színfoltot jelentenek a jégkorszakok közötti időszakok organikus üledékeinek kibukkanásai a Prangli- és a Keri-szigeten: az ezekből kinyert természetes gázt használták fel a Keri világítótorony világítására és helységeinek fűtésére. A Finn-öböl szigetei A Finn-öböl többszáz szigete található észt felségvizeken. A legészakibb a kis (6 ha) Vaindloo-sziget, ahol jelenleg határvédelmi egység állomásozik, a legnagyobb a Tallinni-öböl északi bejáratánál lévő Naissaar (18,6 km2). A szigetek általában a Finn-öböl fenekéről a felszínre emelkedő negyedidőszaki felhalmozódásformákból állnak, tájképileg a Parti-síkságot idézik. Ettől csak a kristályos alapú, különböző mészkövekkel fedett Nagy- és Kis-Pakri-sziget, valamint az Osmussaar különbözik, ezek genetikailag az észak-észt mészkőfennsíkokkal állnak közeli rokonságban.
A Finn-öböl szigetei nagyon érdekes és változatos nővényzetűek.
A legkisebb és legalacsonyabb szigetecskéket gyakran elborítja a tengervíz: ezek
növénytakarója töredékes, leginkább sótűrő parti fajokból áll (pl.
Keri-sziget). A kicsit nagyobbakon stabilizálódott a növénytakaró, itt bokrok, fák
is előfordulhatnak (a Kolga-öböl sok ks szigete, Mohni). A nagy szigeteken (Naissaar,
Prangli, Aegna stb.) a nővénytársulások sorozatai (rétek, erdők, mocsarak), sőt
települések is megjelenhetnek. A szovjet időszakban a szigeti településeket a
határvédelmi rendszer kiépítése miatt felszámolták, de a világítótornyok
működtetéséről nem mondhattak le.
Ez a sziget (18,6 km2) különíti el a Tallinni-öblöt a Finn-öböl többi részétől. Legnagyobb részét tűlevelű erdő borítja, északi csücskében egy 45 m magas világítótorony, a déli partvidéken lévő Fóka-zátonyon kis jelzőfény világít. A sziget északnyugati csücskében lévő kis kikötőt vasútvonal köti össze a sziget többi részével. A történelem folyamán Naissaarnak fontos katonai szerepe volt - ez az oka s sokfelé megtalálható katonai és védelmi építményeknek. A szigetek egykor a parti svédek népesítették be, jelenleg természetvédelmi terület. Aegna Prangli Osmussaar
Az észak-észt Parti-síkság a kéregemlekedés következtében lépésről lépésre szabadult meg a vízborítástól. A Finn-öböl aljzatát képviselő területen a felszínre kerülnek a kambriumi homokkövek és a kékagyag rétegek: Tallinnban a Kopli-félszigeten, Loksában, Kundában és Aseriben az agyagot kerámia- és cementipari felhasználásra ki is termelik. A Sillamäe környéki kékagyag a geológiai vizsgálatok alapján megfelel a sillamäei radioaktív és mérgező acélipari szennyeződések végleges tárolására. A homokkő és a kékagyag kevéssé ellenálló, gyorsan erodálódó üledékes közetek, csak elszigetelt kiemelkedései maradtak meg (a Lohusalu-hegy az ugyanilyen nevű félszigeten, a Kakumägi dombja, aminek lejtője a Kopli-öböllel szemben Tallinnban meredeken végződik el). A parti síkság peremén két ordoviciumi mészkő tanúhegyet is találhatunk - a tallinni Toompeát és a viimsi Lubjamägit.
Az észak-észt partvidék vándorkövekben és kőmezőkben gazdag: a kridtályos kőzetú tömböket a hatalmas jégárak a mai Finnország és Skandinávia területéről szállítoták ide. Értékes információt hordoznak az utolsó jégkorszak jégárainak mozgási irányáról és kiterjedéséről. A jégkorszak után a tavak és tengerek által áthalmozott moréna vándorkövei és kőmezői elsősorban az egykori és mai tengerpart vonalában halmozódtak fel. A nagy vándorsziklák a Parti-síkság legkarakterisztikusabb tájelemei: a vándorkövek mérete és mennyisége alapján egész Észak-Európában egyes dán dán területek és a németországi Rügen szigetének bizonyos részei konkurálhatnak vele.
Itt található Észtország 6 legnagyobb vándorsziklája: az Ehalkivi (magassága 7,6 m; 930 m3) a Letipea-félszigeten, a muugai Kabelikivi (kerülete 58 m), a Jaani-Tooma Suurkivi (Nagykő)(magassága 7,8 m) Kassipea faluban, a Vaindloo-sziget óriássziklája és a viimsi Maisiniidi kő. A Lahemaa Nemzeti Park vándorsziklái közül a jumindai Majakivi és a vősui Ojakivi az ismertebbek. Fontos szerepet töltenek be Észtország kultúrtörténetében, mivel sokukkal kapcsolatban maradtak fenn Kalevipoeghez köthető legendák. A Suurpea és a Pärispea falu között a tengerparton található Odakivibe (Dárdakő) állt bele állítólag a Kalevipoeg által a loksai partól az ellenség felé hajított dárda.
A Parti-síkság Észtország egyik legerdősültebb területe: közel 65%-át borítják erdők, szinte az összes észtországi típussal megismerkedhetünk az Oandu környéki tanösvényeket járva. A legnagyobb erdei fenyveseket a síkság keleti részén a Meriküla és Narva-Jőesuu közötti homokon és a dűnéken találhatjuk. Kaberlában helyenként reliktumként megmaradt a ligetes tölgyes is. A Parti-síkság legkülönleges növénytársulása a Balti-glint alatti törmeléken fejlődő, lombhullató parti erdő. Gerincét gazdagon burjánzó, széleslevelú lombhullató fajok alkotják, mivel a sziklafalban tucatszámra tárulnak fel a források, a felszín folyamatosan nedves és tápanyagokban gazdag, ráadásul a glint meredélyei megóvják a télen a szárazföld felől előretörő fagyhullámoktól. A fafajok közül uralkodó a hárs, a kőris, a madárberkenye, de elegyesen megjelenik a luc is. Aljnövényzete többszintű rendkívül gazdag. Megtalálhatjuk itt a közép-európa hegyvidékek árnyékos bükkerdeinek jellegzetes növényét, az Észtországban különleges, védett holdviolát. A Kolga-öböl apró szigeteinek és a Mohni-sziget növénytakarójának különlegessége a borókások aljnövényzetében megjelenő északi vörös áfonya. Ez a tundrai jellegű társulás remekül érzi magát a vegyes erdők elterjedésének északi határán a kilúgozatlan savas-homokos talajokon, csodás kontrasztot alkot az Észtországban másutt megszokott növényzet-típusokkal. Az észak-észt folyók fontos szerepet töltenek be a lazacfélék ívásában. A mára drasztikusan lecsökkent egyedszámú lazacpopuláció rendszeresen csak a Vasalemma-, a Keila-, a Pirita- és a Rutja-folyóban, kisebb mennyiségben a Loobu- és a Kunda-folyóba vándorol fel, fennmaradása elsősorban a telepített fiatal egyedektől függ. A majdnem minden észak-észtországi folyóban megtalálható tengeri pisztráng nagyobb számban fordul elő, jobban elviseli az ívóhelyeken a barnás, alacsonyabb ph-értékű folyóvizet.
Mivel az észak-észt partvidéken a mezőgazdasági termelés feltételei meglehetősen lehatároltak, a települések szinte kizárólag közvetlenül a tengerparton alakultak ki. Ez elsősorban a nagyobb félszigeteken szembetűnő, mivel belső területeik általában teljesen néptelenek. Az egyetlen megélhetési forrást a halászat és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások (csónakáztatás és a "baráti kereskedelem" Finnország partmenti településeivel) jelentik. Az erdők - magas részarányuk ellenére - többnyire védettek, különösen kedvező feltételek nyújtanak pihenéshez.
Sok település a szovjet határvédelmi rendszer következtében vált pihenőterületté, mivel a helyi lakosok számára tiltott volt saját csónakok birtoklása, az azzal való utazás és a halászat. A 19. századtól kezdve a térség legfontosabb és legismertebb pihenőfalva Narva-Jőesuu volt: nagyszerű homokpartja, meleg tengervize, büszke villái, panziói és szanatóriumai, szépen rendbentartott parkjai a Baltikum legszebb gyógyüdülőjévé tették. Narva-Jőesuu a második világháborúban komoly károsodást szenvedett, a 20. század utolsó évtizedének viharos időjárása pedig erősen károsította a település homokpartját.
A főváros, Tallinn egy része is a Parti-síkságon fekszik (a Kopli- és a Paljassaare-félsziget nagy ipartelepei és - a Toompea kivételével - a Belváros). Habár a gazdasági tevékenység mára erősen megcsappant, a táj szennyezett, barátságtalan. Tallinn szomszédságát a különböző gazdasági tevékenységekre specializált települések jellemzik: a Parti-síkságon terül el Északkelet-Észtország egyik legnagyobb és legkatasztrofálisabb állapotú iparvárosa, Sillamäe. Nagy környezeti terhelést jelent a Kundai Cementmű, a város mellett fekvő lontovai Kékagyag-bánya, Loksa városa a nagy hajójavítóval és a Kelet-Viru megyében található Aseri, ahol építészeti célú kerámiákat állítanak elő.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
