 |
|||||||||||||||||||||
A PEIPUS-TÓ ÉS A NARVA-FOLYÓ 1957-ben készült el a Narva Vízerőmű, aminek hatására a korábbi folyómeder hosszú szakaszon szárazra került és a híres többszintes Narva-vízesés is megszünt. A folyó Narváig mindkét irányból hajózható, az egységes hajóút azonban hiányzik, mivel Narva városánál a meder esése meghaladja a 20 m-t.
A Peipus-tó - Európa ötödik legnagyobb tava (3555 km2) - valójában három tóból áll: magából a Peipusból (2610 km2), a Pszkovi-tóból (710 km2) és az őket összekötő keskeny (helyenként alig 3 km széles), mély Lämmijärvből. Ez utóbbi területe csak 235 km2, de itt található az egész Peipus legmélyebb pontja (15,3 m). A teljes tó vízfelületéből az Észt Köztársasághoz csak 1570 km2, vagyis 44% tartozik. A Peipus-tó víztartalma közel 25 km3: ez kétszer több, mint Észtország összes folyójának éves vízhozama. Tavasszal a hóolvadás idején a lapos partszakaszokon árvizeket okozva a tó vízszintje közel egy métert emelkedik, nagyvízkor területe 780 km2-rel növekszik. Vízszintje októberben a legalacsonyabb, hiszen a tófelszín párologtatása ekkor a legnagyobb, a folyók vízhozama viszont a legkisebb (az őszi esők hatása csak október végén jelentkezik). A jégpáncél általában november végén alakul ki, legnagyobb vatagságát (50-60 cm-t) március közepére éri el. A tavi áramlatok és a szél miatt a jégben több méter széles repedések alakulhatnak ki, amik az erős fagyokkal részlegesen befagynak, helyükön darabos jégből álló kiemelkedések alakulnak ki. Tavasszal a feltöredezett jég a szelek hatására jelentős pusztítást végezve a partokra torlódik.
A törpe maréna és a peipus viaszlazac A Peipus-tó Európa egyik legjobb "halastava": évente átlagosan 10 000 halat fognak ki, a tó produktivitása 30 kg/ha. A legfőbb halászzsákmány a törpemaréna, a viaszlazac, a csuka, a süllő, a dévérkeszeg, a sügér, a peipus maréna stb. Telente nagyon népszerű a lékhorgászat: hétvégenként egyszerre akár többezer pecás is lehet a jégen. A Peipus-tó és a Narva-folyó olyan vízgyüjtők, amelyek kezelésének és védelmének kérdését csak nemzetközi egyezményekben lehet tárgyalni: az egyik legelső Oroszország és Észtország közötti egyezmény is a Peipsi halászatának szabályozásáról szólt. A Peipus-tó medencéjének déli részén található az alacsony, mocsaras, gyorsan fogyó területű Piirissaar. Mivel Észtország északi részén az izosztatikus emelkedés gyorsabb (2-3 mm/év), mint a déli területeken, a Peipus-tó lassan dél felé nyomul. A déli medencerészekben a víz szintje folyamatosan emelkedik, a Piirissaar lapos partjai lassan víz alá kerülnek. A sziget évszázadokon keresztül az orosz igazhitűek települése volt. Ma lakossága főként nyugdíjasokból áll, a fiatalok általában csak a nyári szabadságok idején látogatnak haza. Jégmentes időben Tartu és a Piirisaar között hajó közlekedik, telente pedig a masszív jégpáncélon keresztül autóval lehet megközelíteni.
A Peipus-melléki településeknek az észt és az orosz faluszerkezet egymás mellett élése ad különös hangulatot. A tó nyugati partján, Kodavere környékén alakultak ki ősi észt települések: a jobb minőségű szántók itt egészen a tópartig nyúlnak. A XVI-XVII. században a Peipus nyugati és északi partjaira az óhitűek üldöztetése elől menekülő oroszok települtek. Az ő településeik a magasabb, homokos, szántóföldi művelésre alkalmatlan, de zöldség-termesztésre kiválóan megfelelő parti területeken alakultak ki. Fő megélhetési forrásuk tradicionálisan a halászat volt, de jelentős bevételekre tettek szert hagyma és uborkatermesztéssel is, melyel a mai napig foglalkoznak. Az egymás mellé épített házaik, a mögöttük és közöttük található hagymaültetvények és fóliasátrak olyan egyedi utcafalvas képet teremtenek, amilyet másutt Észtországban nem találhatunk. Mustvee mellett a Peipsi partján fekszik Észtország leghosszabb falva, a 4,5 km hosszú Raja.
A Narva-folyó és Narva, a határváros Narva városának helyét természeti környezete jelölte ki. A folyóvölgy itt 10-12 m-es kanyonná keskenyül, a folyó mindkét oldalán megtalálható magasabb, száraz és sík területek egészen a partokig érnek. Narva ipari fejlődésnek kedvezett a vízenergia jelenléte: a város első vállalkozásai vízi- és pamutmalmok voltak. A XIX. században építették fel Narvában Európa egyik legnagyobb pamutfeldolgozó textilüzemét, a Kreenholm Manufaktúrát ami ma is Észtország egyik legnagyobb ipari üzeme közel 5000 munkással.
Narva barokk stílusú belvárosa - Észak-Európa legszebbjének és legnagyobbjának tartották - 1944-ben gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a szovjet időszakban újra felépített Narvának - a városháza épületét leszámítva - semmilyen közös vonása sincs a korábbi városképpel. A tipikus szocialista nagyváros lakossága elsősorban a Szovjetunió Központi Bizottsága által az új iparvállalatok munkaerő-szükségletének fedezésére szervezetten Észtországba irányított bevándorlókból áll. A mai Narva lakosságának alig 3-4%-a észt. A város elsődelges látványossága a Hermann erőd, aminek párja a folyó másik oldalán (Oroszországban) lévő ivangorodi erődítmény. |
|||||||||||||||||||||
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}