 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||
ÉSZAKKELET-ÉSZTORSZÁG Északkelet-Észtország - az észak-észt Parti-síkság, a Viru-plató keleti része és az Alutaguse északi része - tájképét teljesen átformálta a bányászat. A meddők vegyi szennyezése átterjedt a szomszédos területekre és vízgyüjtőkre - a Peipus-tóra, a Narva-folyóra és a Finn-öbölre is. A legfontosabb, környezetet károsító mértékben kitermelt és feldolgozott ásványkincs a hőerőművekben felhasznált olajpala. Az olajpala bányászata, dúsítása, feldolgozása és energetikai hasznosítása hat a felszín domborzatára, a felszíni és felszín alatti vizekre, a légkörre a növényzetre és az állatvilágra is, de az emberi életfeltételeket és az egészséget is károsítja. A bányászat által közvetlenül érintett, folyamatosan növő terület jelenleg több, mint 300 km2.
Az olajpalafeldolgozással párhu-zamosan más ásványkincsek kitermelése is folyik: a mocsarakban tőzeget fejtenek állati eledel-adalék, alom és tőzegbrikett-készítéshez. Észtország legnagyobb tőzeg-fejtése Oru környékén, a Puhatu-mocsárvilág északi részén található, de a készlet felhasználására a viivikonnai és a sirgalai olajpala-külfejtési területeken is lefejtették. Nagy mennyiségben termeltek ki homokot és kavicsot is különféle építkezésekhez, kisebb mértékben hasznosítják a mészkövet és agyagot, a felszín alatti vízeket is. A helyi ásványkincsek kitermelése és feldolgozása mellett a külföldről behozott nyersanyagok helyi acélipari vállalatoknál zajló feldolgozása is jelentősen befolyásolta a természeti környezet állapotát (pl. Sillamäen).
Északkelet-Észtországban a bányászat környezeti hatásai kézzel foghatóak, mindenütt érezhetőek és láthatóak. Ide települt az olajpalafeldolgozás központja, több vegyi- és acélipari cég, erőművek és mindezek hulladékainak tárolói. Kelet-Viru megyében a Kundai Cementmű, a mészkő és agyagbányászat hatásai helyi jelentőségűek, de nagyobb környezeti terhelést jelent kundai cementgyár kéményéből szálló cementpor. A szovjet időkben Kunda városának egyik jellegzetessége volt a házakat és a növényeket borító szürke porréteg. Az alacsony légköri szennyezés nagy hatással volt a környező növényvilágra úgy a mészkedvelő növények nagyobb arányával, mint ezek szaporodásának fokozódásával. A porfilterek felszerelésével a város érezhetően tisztább lett, lassanként várhatóan helyreáll majd a növényzet természetes egyensúlya is. Felszín alatti bányászat, mélyművelés A felszín alatti bányászat "átlyuggatott" tájat hagy maga után, kiszárítja a talajt, a kutakat, az erdőket és a szántókat. A bányászat hatásai és a "melléktermékként" jelentkező vasszulfid természetes savasodása miatt az elhagyott föld alatti járatok szennyezett vízzel töltődnek fel. A 10-15 m mélységben lévő bányajáratok időről időre beszakadnak, a felszínen mélyedések és gödrök keletkeznek. Az egykori bányaterületeken soha többé nem lehet építkezni. A mélyművelés a felszínt nem azonnal és láthatóan pusztítja: a károsodások - erősen megnehezítve ezeknek a területeknek a későbbi hasznosítását - lassan, hosszú idő alatt jelennek meg. Felszíni bányászat, külfejtések A felszíni bányászat csatatérszerűvé alakítja a tájat, megsemmisíti a felszíni vízolyások hálózatát, tönkreteszi a társult ásványkincseket (például homok, tőzeg), a növényzetet, a talajt, sőt a településeket is. Új típusú, hullámos felszínű platókból és rendezett, előbb-utóbb vízzel megtelő csatornák hálózatából álló táj alakul ki, ami a korábbi képpel semmiben sem egyezik.
A bányaterületek felhagyása után az előzőleg máshová szállított talajréteget visszahelyezik (pl- Aidu fejtés egy része). A visszaerdősítés során erdei fenyőt, lucfenyőt és néhány lombhullató fajt alkalmaznak. A rekultiválás eredményeként normális erdei társulások még sehol sem alakultak ki, hiszen ilyen rövid idő alatt sem a lágyszárúak és harasztok, sem pedig a zuzmók és mohák közösségei nem telepedhettek meg. Az erdei állatvilág helyenként már visszatért: azt beszélik, hogy a viivikonnai fejtés el nem simított területein, az emberek számára nehezen megközelíthető területeken medvék is élnek. A felhagyott, de nem rekultivált fejtések területein degradált növényzet alakul ki, a parlagon hagyott szántókra jellemző véletlenszerű növényzet telepedik meg. Északkelet-Észtország eredetileg sík tájképét gúla alakú kiemelkedések és elsimított fennsíkok, a kémiai üzemek csúcsos fekete hegyei (a Kiviőli-hegy relatív magassága kb. 110 m), az erőművek szürke hamuhegyei és sík platói "díszítik".
Az olajpalának közel felét alkotja az ásványi rész (olajpalahamu), amiből közel 51 %-ot mészszármazékok - elsősorban a CaO - tesznek ki. A nedves olajpalahamut a plató alakú meddőhányóra küldik, aminek felszínén járulékos elemekkel feldúsult pocsolyák vannak. Ezek magas lúgtartalma erősen mérgező, csapadékos időszakokban fennáll a folyadék szabad természetbe kerülésének veszélye. Az olajpala dúsításakor nagy mennyiségű meddő marad vissza - az elégtelen feldolgozás miatt viszonylag nagy olajpala tartalommal. Az 1960-as években a vasszulfid savasodásakor keletkező nagy hőmennyiség begyújtotta a meddőt, beindult a spontán félkokszosítás folyamata. A kísérőgázok a szabad légkörbe távoztak, a kísérőfolyadékok pedig toxikus anyagokkal fertőzték a felszíni vizeket. A meddőhányó belseje helyenként ma is a felszínéig forró, a kémiai folyamatok a halom belsőbb részein a mi napig folytatódnak (az utolsó, katasztrofális méretű öngyulladás 1988-ban következett be az Estonia külfejtés meddőjében).
Az aszfaltozott Uhaku-karsztfolyó A fekete meddőhegyekben az olajat, fenolt, ketont és egyéb mérgező anyagokat tartalmazó folyadékok elkülönülnek, a felszíni vagy felszín alatti vizekbe kerülve minden életet megsemmisítenek (a Purtse-folyón keresztül a szennyeződés már elérte a Finn-öblöt is, a kohtla-järvei gyár és a meddők szennyező anyagai a Kohtla-folyón keresztül jutnak ugyanide). A szennyvízből a mederben és az Uhaku-karsztban bitumenszármazékok halmozódtak fel, ezek további mérgező anyagokat kötnek meg. Jelentős környezetvédelmi konfliktusforrás a Kurtna-drumlinmező, ahol a természetvédelmi terület és a legnagyobb homokbánya, a Pannjärve egymás közvetlen szomszédságában található. A kiemelkedő minőségű kvarchomokot (kvarctartalma meghaladja a 90%-ot) a felszín alatti vizek szintjénél mélyebbről, vízpumpálással termelik ki.
Ugyanitt található a Kohtla-Järve vízellátására szolgáló Vasavere-víztározó, amin keresztül a vasaverei eltemetett ősfolyamvölgy felszín alatti vizeit az Ahtme-folyóba pumpálják. Jelentős mennyiségű vizet szivattyúzunak ki az Ahtme olajpalabánya tevékenysége miatt is. Ezek együttes hatásának eredményeként a kurtnai tavak vízszintje jelentősen csökkent, a Martsika- és a Kuradi-tó esetében például 6 m-t! Mivel az Estonia fejtés a bányavizet a kurtnai tavakon vezeti keresztül, a szulfátszennyeződés miatt az érintett tavakban megsemmisül az eredeti élővilág. Az Estonia fejtésben keletkezett tűz oltásakor 1988-ban fenollal szennyeződött a Rannapungerja-folyó és a Raudi-csatornán keresztül a Peipus-tó is. Az orui tőzegfejtésekben szinte állandó tűzesetek oltásához a kurtnai Valgjärv vizét használják, ami miatt a vízszint körülbelül méternyit csökkent. Pár évvel a tűz oltása után megfigyelték, hogy a tóban élő vizinövény-ritkaság - a vízilobélia - a part menti szárazabb területekre települt át. Az elektromos erőművek szálló hamuja Az elektromos erőművek szálló hamuja miatt nagy változások következtek be Alutaguse északi részének vegetációjában. Eltüntek az eredetileg savas környezetet kedvelő növényfajok - közöttük a mocsarak indikátornövényei, a tőzegmohák. A Kurtna-drumlinmező eredeti növényzetében nagy számban jelentek meg mészkedvelő idegen fajok, amik az általános fajgazdagságot (közel 600 edényes faj) nagyban növelték, de az itteni társulásokat ingataggá tették. A felszíni szennyeződéssel együtt jár a nehézfémek (ólom, réz, kadmium, arzén stb.) felhalmozódása a talajban, ahonnan a növényi szervezetekbe vándorolnak tovább. Félresikerült uránbányászat Sillamäen A sillamäei fémfeldolgozó vállalatok környezeti terhelése nagyon jelentős. 1947-1952 között Sillamäen bánya üzemelt, aminek bejárata a türsamäei partfal egyik rétegéből nyílt. Innen közel 5 ha-on 270 000 tonna diktionema-tartalmú (radioaktív) kőzetet kifejtettek. A bányajáratokat ma már nem lehet megközelíteni: a feltételezések szerint varsércfeldolgozáskor keletkező hulladékokkal töltötték fel a tárnákat.
1948-ban üzemelték be az urán dúsítására alapított vállalatot. Az üzemben a diktionémapalából koncentrátumot állítottak elő, aminek számítható elemi urántartalma 22,5 t volt (0,08% urán kitermelését tette lehetővé). A kis termelékenység kiforratlan technológiára utal: az urán nagy része a meddőben maradt. 1950-1977. között a sillamäei gyárba Közép-Ázsiából és Kelet-Európából is hoztak urániumot (elsősorban Csehszlovákiából, Kelet-Németországból és Magyarországról)(összesen 4 millió tonna). Ebből 25 000 t elemi urántartalmú U3O8 koncentrátumot állítottak elő. 1970-től kezdtek a sillamäei fémfeldolgozóban uránérc mellett nagy mennyiségben feldolgozni Kola-félszigetről származó loparitot, ami tantál, miobium és egyéb ritka fémek mellett nagy mennyiségben tartalmaz uránt és tóriumot. A loparit nagy mennyiségben tartalmaz ritka földfémeket is ezek a kezdeti években a meddőben maradtak. A meddővel együtt az érc és a dúsított anyagok egy része is a Finn-öböl partján kialakított tárolóba került. (A kezdeti években a diktionemavázak dúsítás utáni maradványait egyszerűen a tengerbe öntötték.) A később nyilvánosságra hozott gyári jelentésekben sok homályos momentum található, aminek alapján feltételezhető, hogy nagy mennyiségű urán, rádium és más radioaktív elem az atmoszférába távozott. Ezek természetbeni nyomait eddig még nem kutatták. 1989-ben az urándúsítót az egykori Szovjetunio bezárta. A sillamäei radioatív szennyező anyagok tározója
A 3 ütemből álló sillamäei veszélyes hulladék tároló a gyártól 500 m-re, a sillamäei lakóépületektől 1200 m-re található 1/3 km2 nagyságú területen. A tározótavak 26 m magas gátjait homokból és más hasonló anyagból készítették, ezeknek nem is volt feladatuk, hogy megakadályozzák a hulladék Finn-öbölbe jutását. A tározó nagy veszélyt jelent a Finn-öbölre nézve, hiszen kezdetleges védművei az átszakadás határára jutottak. A közel 6 millió t radioaktív és egyéb mérgező fémipari maradványt tartalmazó tározó helyzetének rendezésére nemzetközi programot indult.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
