A NYUGAT-ÉSZT SZIGETEK

Angla malomjai Saaremaan

Észtország szárazföldi területeitől nyugatra nagyobb szigeteket - Saaremaa, Hiiumaa, Muhu és Vormsi - találunk.

Saaremaa

Saaremaa - méretei alapján (2672 km²) -   Sjaelland, Gotland és Fyn szigete után a Balti-tenger negyedik legnagyobb szigete. Nyugati részén találjuk a Nyugat-saaremaai- és a Sőrve-fennsíkot, az északi partvidéke pedig - a Balti-glint sziklái miatt - igen meredek. A Nyugat-saaremaai-fennsík kb. 50 km hosszú és fele ilyen széles jégperemi morénasáv, aminek legmagasabb pontja 54 m-rel emelkedik a tenger szintje fölé, elsősorban tűlevelű erdők borítják.  

Az Üügu-sziklafal és a karsztbokorerdő

A mai partvonal
A szigetek jelenlegi partvonala sokszínű és változatos: Észtország összes parttípusát megtalálhatjuk itt. A parti sziklafalak a Balti-glint darabjai, legtöbbjük Muhun és Saaremaan található, a legnagyobb a 7-8 m-es Kesse-szikla Kesselaiunál Muhu északnyugati csücskében és a Panga- vagy Mustjala-szikla (2,5 m hosszú, 21 m magas) Saaremaa északnyugati csücskében.

A tenger felé fokozatosan alacsonyodó domborzat miatt a szigeteken leginkább lapospartokat találhatunk. A nyílt partok nagy része pusztuló, vándorkövekkel telehintett morénapart.

Homokpart Harilaidon

Az öblökben és a szigetek árnyékában iszapos fenekű nádasos partok alakulnak ki. Az aktív, üledékmozgásos területeken a parttal párhuzamos dűnék képződhetnek. Saaremaa legszebb homokpartjait a Järve-parton Kuressaaretól nyugatra, a Sőrve-félsziget keleti partján és a Harilaidon találhatjuk.

Parti tavak
Saaremaa közel 80 tavának nagyrésze a kéregemelkedések következtében a tengertől elzáródott vagy a tengerrel még épphogy összeköttetésben lévő sekély parti tavak. A legtöbb (közel 20) a sziget délnyugati részén a Tagmőisa-félszigeten van, de a délkeleti és déli partokon is találkozhatunk velük. Nevük észtül - kialakulásuk történetére utalva - sokszor -öbölre, -tengerre, vagy -zátonyosra végződik.

Éghajlat
A nyugat-észtországi szigeteken Észtország legóceánibb klímája uralkodik, amit hosszú, meleg ősz, enyhe tél, késői és hűvős tavasz, erős szelek, sok napsütéses óra és alacsony csapadékmennyiség jellemez. Különösen száraz a tavasz és a nyár átmenete. A sokáig jégmentes tenger miatt a februári áltagos hőmérséklet Saaremaa és Hiiumaa nyugati partjain -3,5 és -4°C, 3-4°-kal magasabb, mint Kelet-Észtországban. A hótakaró január elejétől márcuis második feléig jellemző, de az sem rendhagyó, ha ki sem alakul. Az éjszakai fagyok nélküli időszak a szigeteken két hónappal hosszabb, mint Közép-Észtországban.

Vegyes erdők és karsztbokorerdők
A nagyobb szigetek területének csaknem felét erdők borítják, arányuk az elmúlt fél évszázadban érezhetően növekedett a szigetekre jellemző ligetes rétek és karsztbokorerdők elbozótosodása miatt.

Harilaid

A ligetes rétek Észtország legfajgazdagabb ökoszisztémái. Az itteni lágyszárú-fajösszetétel a világ növénytársulásainak ritkaságai közé tartozik. A karsztbokorerdők mészkedvelő növényzetű, vékony talajtakarójú, száraz, mészköves területek, a Balti-tenger környékén csak kevés van belőlük - az észak- és nyugat-észtországi meszes és dolomitos területeken kívül a svédországi Gotlandon és Ölandon, helyenként a finnországi Ahvenanmaa szigetein.

Növényritkaságok
A szigetek fajokban gazdag flórája sok ritkaságnak is otthont ad. A védelem alatt álló 185 edényes növényfajból Saaremaan és a közeli szigeteken 122 fajt találunk meg, ezek közül 17 kizárólag itt él. A védett fajok egy része a korábbi, számukra kedvezőbb klimájú földtörténeti időszakok reliktumnövénye (borostyán, tiszafa), sok elterjedésének - általában északnyugati, vagy északi - határán él. A legnagyobb különlegesség a forrásmocsarakban és az elmocsarasodott réteken élő egyetlen saaremaai endemikus faj - a saaremaai orchidea.

A Viidumäei Természetvédelmi Terület
A Nyugat-saaremaai-fennsík délkeleti részén található az 1957-ben a növényritkaságok és növénycsoportosulások megőrzésére létrehozott Viidumäe Tájvédelmi Terület (18,7 km²). A tájvédelmi területen keresztül húzódik a 18 m magasságú, helyenként 25-30° meredekségű, egykori Ansilus-tavat idéző partfal, melynek lábainál forrásmocsarak sorát találhatjuk. A természeti sokféleség miatt a tájvédelmi terület élővilága nagyon gazdag. 700 féle edényes növény él itt, ezek közül 58 faj védelem alatt áll. Különlegesek a jelenlegi klimatikus körülmények között idegen lucos aljnövényzetű erdei fenyvesek is.

Karrok Vilsandin

A Vilsandi Nemzeti Park
Saaremaa nyugati partjainak közekében található a Baltikum legrégebbi tájvédelmi területe - a Vilsandi Nemzeti Park. A Vilsandi-sziget melletti madárparadicsomot, a Vaika-szigeteket a XX. század elején védeté, 1993-ban nemzeti parkká nyilvánították, 1997 óta tartozik a Ramsari Egyezményben külön felsorolt nedves területek közé. A nemzeti parkhoz a Vilsandi-sziget és Saaremaa nyugati partvidékének mintegy 160 kis szigete (összes területük 182 km²), valamint 105 km² tenger tartozik. Feladata az eredeti madárvédelmi feladatok mellett a Észtország nyugati partvidékének parti és tengeri tájképének, valamint növényritkaságainak megőrzése.

A nemzeti parkban több, mint 250 madárfajt regisztráltak, ezek közül 112 itt fészkel (legnagyobb számban a pehelyréce (több, mint 4000 pár)). Az átvonulók közül többezer fős kolóniákban megpihen az apácalúd, cifra pehelyréce és más tengeri madarak. 

A nyugat-észtországi szigetek a Rigai-öböl közepén található Ruhnuval együtt 1990-től az UNESCO égisze alatt létrehozott Nyugat-észt Szigetvilág Bioszféra Rezervátum részei, ennek területe a tengeri résszel együtt 15 600 km².

A Kőpu világítótorony

Hiiumaa

Hiiumaa (989 km²) Saaremaa után Észtország második legnagyobb szigete. Keleti és délkeleti partjainál közel 200 szigetet és szigetecskét találhatunk, amik közül a legnagyobb a főszigettel gáttal egyesített Kassari (19,3 km²). 

A szigetből messzire nyugatra kinyúlik a Kőpu-félsziget, aminek középső része 67 m magasságba emelkedik. Itt található a Baltikum legöregebb világítótornya (a XVI. század első felében épült a veszélyes Hiiu-zátonyra való figyelmeztetésként), melynek fénye pontosan 100 m-rel a Balti-tenger szintje fölött világít.

Vormsi

Hiiumaa nagyobb részét erdő borítja. A sziget növényvilága gazdag - közel 1000 különféle növényfaj él itt, közülük több ritkaság.

Vormsi

Észtország északnyugati partjaihoz közel található a hosszúkás, kelet-nyugati irányú, tagolt partvonalú Vormsi-sziget (93 km², kb. 340 lakos). Alacsony, sík területét füves puszták és (a sziget területének 1/3-át) erdők borítják.

Az évszázadokon át itt élő, szokásaikat és nyelvüket őrző svédek (1930-ban több mint 2000 fő) a második világháború idején elhagyták a szigetet.