 |
|||||||||||||||||||||
A KÖZÉP-ÉSZT SÍKSÁGOK ÉS ÓZMEZŐK A Pandivere-fennsíktól délre található közép-észtországi síkságok és ózmezők domborzatában - a fennsíkéhoz hasonlóan - hullámos felszínű morénasíkságok uralkodnak, de az alapkőzeteket fedő üledékréteg itt jóval vastagabb, a domborzat változatosabb, inkább dombsági jellegű. A domborzat erősebb tagoltsága a Pandivere-fennsík egykori "jégválasztó" szerepéből ered: az utolsó jégkorszak idején akadályozta a jég szabad előretörését, különálló jégnyelvekre osztotta azt fel. A jégnyelvek a kiemelkedés mindkét oldalát körülölelve haladtak tovább: a hosszú nyugati nyelv a Pärnui-öböl irányába, a keleti része pedig a Peipus-tó felé. Az ózok, a szárazföldi jégtakaró erodáló és felhalmozó erejének dinamikus egyensúlyából született felszínformák így elsősorban - mivel a jégtakaró előrenyomulásának fő iránya északnyugat-délkeleti volt - a Pandivere-fennsíktól délkeletre a Saadjärv-ózmező, azaz Vooremaa területén alakultak ki nagyobb számban.
Közép-Észtország domborzatában a szárazföldi jégtakaró viszonylag egyenletes sebességű visszavonulásakor keletkező hullámos morénasíkságok uralkodnak. A törmelékanyag egy része a jégnyelvek fenékszintjében szállítódott ide, erről tanúskodnak a morénában a jég mozgásának irányát őrző hosszanti karcolások. A közép-észtországi moréna mészkőgörgetegeket tartalmazó, bonyo-lult ásványi és vegyi összetételű agyagos homok vagy homokos agyag. A morénában található kőzetanyag fizikai és kémiai aprózódása és mállása során keletkeznek a növények számára felvehető ásványi tápanyagokat tartalmazó, jó minőségű talajok. Az itteni kövér, kedvező nedvességtartalmú és jól levegőző, tápanyagban gazdag, közepes humusztartalmú talajok Észtországban a legproduktívabb mezőgazdasági területeknek bizonyultak, így a közép-észtországi síkságok a Pandivere-fennsíkhoz hasonlóan Észtország legintenzívebben művelt területei. Szántók és egyéb mezőgazdasági területek gyakran többszáz négyzetkilométert borítanak összefüggően, közöttük nagy falvak alakultak ki. Lucososkat és legelőket elsősorban a síkságok peremterületein találhatunk. A nagyméretű ózok Európában egyedülálló előfordulásai miatt a Vooremaa Észtország egyik legkülönlegesebb területe. Mivel a finnországi és svédországi nagyobb ózok alapja nem üledékes, hanem kristályos kőzet, nagyobb méretű üledékekből álló ózokat Európában Észtországon kívül csak Írországban találhatunk. A táj tarka, a hosszúkás dombok övezetesen helyezkednek el, formájuk és méreteik közel azonosak. Az észtek fantáziája Vooremaa nagy ózait és a köztük lévő hosszúkás völgyeket Kalevipoeg szántóföldjévé tette. Az ózok a szárazföldi jégtakaró haladása során kialakult, áramlás-dinamikailag tökéletes formák, hosszúkásak, enyhe és domború lejtőjűek. Hosszúságuk párszáz métertől 13 km-ig terjed (Kőimula-óz), szélességük 0,2-3,5 km. A nagyobb ózok magassága 20-40 m között váltakozik, de a Laiuse-hegy például 60 m. Cipó alakjuk a jég építő és pusztító munkájának eredménye, a jég mozgási irányának megfelelően északnyugat-délkeleti irányúak. Az egész Vooremaa tájegység tulajdonságai alapján hatalmas ózra emlékeztet: északnyugatra a legmagasabb (Laiuse-óz, 144 m) és legszélesebb (30 km), délkeletre lealacsonyodik (Vasula-óz 80 m) és elkeskenyedik (kb. 15 km). Ezt a formát azzal magyarázhatjuk, hogy Vooremaa a Pandivee-fennsík "árnyékában" alakult ki. A gleccserek - mivel a fennsíkon nem tudtak áthatolni - kétoldalról megkerülték a Pandiveret, majd a Peipus-tó árka felé közeledve újra megközelítették egymást, így az ózmező délkeleti részét szinte elgyalulták. A Pandivere-fennsíkkal együtt az ózok mintha nagy üstököst formálnának, aminek feje az eróziónak jobban ellenálló mészkövekből álló Pandivere, csóvája pedig a kevésbbé ellenálló kőzetekből álló Vooremaa.
Az ózok elsősorban moránából, kavicsból és homokból állnak, oldalukba sok helyen bevágódtak a helyi jeges tavakat tápláló patakok (az így kialakult legmélyebb völgy a Kudina-völgy (26 m)). Vooremaa tarka tájképét hangsúlyozzák az ózok közötti hosszúkás tavak, amik akár 25 m mélyek is lehetnek (Saadjärv). Vooremaa tavai többségükben tápanyagban gazdagok, erősen eliszaposodottak, lassan eltűnők. Legtöbbjük az ózmező déli részén található, csak a Kuremaa-tó van a többiektől kicsit távolabb északon. Különleges a meredek völgyfalak között lévő keskeny és hosszú Raigastvere-tó, ami formája miatt inkább folyóra emlékeztet. A Vooremaa sok taváról szólnak Kalevipoeggel és az Ördöggel kapcsolatos legendák: a Saadjärvben, annak partján és közeli környezetében sok legendában említett vándorkő van, közöttük Kalevipoeg parittyaköve is. Vegyes erdők barna erdőtalajon Az atlanti klímidőszakban Vooremaaban az éghajlati körülmények megfeleltek a fajokban gazdag vegyes erdők kialakulásához. A burjánzó növénytakaró alatt a széleslevelű lombhullató erdőre jellemző barna erdőtalaj alakult ki. Az emberi megtelepedéssel és a mezőgazdaság kialkulásával párhuzamosan a vooremaai növényzet nagy változásokon ment keresztül. Mivel az egymás mellett fekvő, elhagyott vagy művelt földterületek különböző korúak voltak, különböző fényigényű fajok telepedtek meg: az általános fajgazdagság tovább nőtt. A mezőgazdaság intenzívebbé válásával a nyílt területek növekedni kezdtek, a vegyes erdők eltűntek az ózok lejtőiről és tetejéről, a völgyekben rétek kezdtek kialakulni.
A mai Vooremaa területének háromnegyede kultúrtáj, a természetes növénytakaró csak kis területeken maradt meg, nagyobb erdőket a terület peremi részein találhatunk. Vooremaa középső részén említendő Luua környéke, ahol a régebbi időkről megmaradt a vegyes erdő, aminek fafajai között bizony a luc dominál, de mellette találhatunk nyárt, hársat, kőrist és tölgyet is. Gazdag a bokorszint is (mogyoró, keserű ribiszke stb.) és az aljnövényzet is (nemes májvirág, ebfojtó müge, évelő szélfű, kapotnyak stb.). A völgyekben elmocsarasodott réteket, nyíreseket és rekettyést találhatunk. A roelai erdő Voore és Levala környékén fontos erdőökológiai és szaporodásbiológiai kutatási terület. Vooremaaban bőven találhatunk egykori településekre utaló nyomokat: régi, felhagyott szántókat, temetőket és "Kalepoeg ágya"-típusú ősi erődítményeket. A területen kialakult sorfalvak az ózok lábainál vagy lejtőin helyezkednek el, a szántóföldek magasabban, a kaszálók és a legelők alacsonyabban vannak. Az utak is az ózok irányában alakultak ki, gyakran szinte derékszögű kanyarokat vetnek egyik ózról a másikra. Vooremaa területének a Saadjärv déli csücskétől a Prossa- és Kaarepere-tó északi csücskéig érő legjellegzetesebb része védett terület. (Több, mint 100 km2-es területével ez Észtország egyik legnagyobb tájvédelmi területe.) A Pandivere-fennsíktól délre és délnyugatra, Közép-Észtország síksági területein is nagy számban találhatunk ózszerű hátakat és dombokat (ún. kisózokat) (Kőrvemaaban ezek alkotják a nagy mocsárvilág szigeteit.) Különösen sok - több mint 50 különböző méretű és formájú - van belőlük a Türi-ózmező közel 140 km2-es területén. A kisózok jellegzetessége az ózokkal összevetve - méretbeli eltérésükön kívül - az, hogy felépítésükben nagy szerepet játszanak az alapkőzetek (sziklaózok (pl. Röa-óz)). A Türi-ózmező olyan területen alakult ki, ahol a kristályos alapkőzetekben több, a felszínt egyeneltlenné tevő mélytörés található. A törések dél-délnyugat - észak-északkeleti sávokként a fedőkőzetkben is megjelennek. A Vooremaahoz hasonlóan a Türi-ózmező is sűrűn benépesült kultúrtájjá változott, ahol a természetes növénytakaró - elmocsarasodott rétek és fűzesek képében - elsősorban az ózok közötti völgyekben maradt meg. A Saadjärve-ózmezőtől eltérően az itteni vízhálózatból hiányoznak a tavak, a legfontosabb vízgyüjtő a Pärnu-folyó, aminek völgye az ózmezőt két többé-kevésbé egyforma nagyságú részre tagolja.
A Pandivere-fennsík déli lejtőinek lábainál található a környező területektől eltérő kis tájegység, az Endla-árok. A környezeténél alacsonyabb, a tengerszint felett kb. 80 m magasságban fekvő árok erősen elmocsarasodott, csaknem teljesen néptelen. Középső részén - egy egykori sokkal nagyobb tó maradványaként - található az Endla-tó. Az Endla-tó vízszintjét többször csökkentették, ami miatt az egykori vízzel borított terület egy része elszárazult. A folyamat eredményeként jelentősen lecsökkent a tóban élő halfajok száma.
A tavat körülvevő Endla-mocsárterület több részre tagolható, amik közül a legnagyobb és legismertebb a Männikjärve-, a Kaasikjärve-, a Linnusaare-, a Toodiksaare- és a Kanamatsi-mocsár. A tőzegréteg átlagos vastagsága 3-4 m (max. 7,5 m). Toomaban 1911. óta műkődik a kelet-európai tipusú mocsarak tanulámányozásával foglalkozó mocsárkutató központ. A tudományos kisérletek és a jobb megismerés érdekében a mocsárvilágba pallóutakat és két megfigyelőtornyot létesítettek. Az Endla-mocsárvilág, a tavai és a Pandivere-fennsík déli lábainál található Norra-Oostriku forrásövezet védelmére 1981-ben több mint 8000 ha területen létrehozták az Endla Természetvédelmi Területet. |
|||||||||||||||||||||
