FÖLDHASZNÁLAT

Az emberi tevékenység természetre gyakorolt egyre növekvő hatása leginkább a földhasználat szerkezetének megváltozásában követhető nyomon.

Az egyre fejlődő extenzív mezőgazdaság és a növekvő népességszám újabb és újabb szántó- kaszáló- és legelőterületek bevonását tette szükségessé, a második világháború előtt a mezőgazdasági területek aránya 60%-ra nőtt (ezen belül szántóföld 25%), az erdők aránya 20%-ra csökkent.

A második világháború utáni gazdaságpolitikai változások következtében a művelt földek aránya a szántók kárára csökkenni kezdett, az erdők aránya lassú növekedésnek indult. A szovjet típusú mezőgazdaság csődje a '90-es évek elején tovább erősítette ezt a folyamatot. Jelenleg az erdők aránya Észtországban 50% körül mozog.

A mezőgazdasági területek és a városok területének növelésével, az utak és a víztározók kialakításával az ember majdnem mindenütt megsemmisítette az eredeti természeti tájat, sok állat és növényfaj élőhelyét. A természeti környezet elszegényedésére válaszul, a természet sokszínűségének megőrzése céljából védett területeket hoztak létre. Az első tájvédelmi területet Észtországban 1910-ben alapították.