TERMÉSZETI KINCSEK

A természeti kincsek az emberi társadalom létezéséhez, a gazdaság és a társadalom működéséhez szükséges környezeti elemek.

A nem megújuló természeti kincsek a geológiai múltban a mai felhasználási idejükhöz képest nagyon lassan alakultak ki. Észtországban ezek közül csak a következő üledékes eredetű ásványkincseket hasznosítják:

A lontovai kékagyag-bánya

• az Északkelet-Észtországban kitermelt több, mint 100 m vastag kékagyag-réteg elsősorban cementtermékek alkotóelemeként hasznosítható (például a Kundai Cementműben), de ezen kívül kerámiaipari alapanyag is (Loksa és  Aseri);
• a kambriumi és ordovíciumi réteghatáron foszforitrétegek találhatók;
• a középső-ordovícium kezdetének mészkövei jó építésgeológiai tulajdonságokkal rendelkeznek (felhasználják Tallinnban Lasnamäen, Harkuban ja Väoban, Kohtla-Järveben és Narvában) jó cementalpanyagok (Kunda);
• az alsó-szilur mészkövek egy része jó mészégető alapanyag (Tamsalu-Rakke és Vasalemma környékén);
• a középső-ordovíciumi mészkőrétegek között kukerzit - olajpalarétegek - találhatók;

Az ülgasei foszforitbánya

• a felső-szilur dolomit Nyugat-Észtországban és Saaremaan helyenként ugyancsak kiváló építőanyag (Haimre, Kaarma);
• a devon, általában vöröses homokkövekben a kerámiaipar alapanyagául szolgáló agyagrétegeket és fehér, üvegipari alapanyagként hasznosítható kvarchomokrétegek találhatók (Piusa);
• szinte mindenütt - de általában nem nagy tömegben - megtalálhatók a szárazföldi jégtakaró olvadékvizei által felhalmozott építkezési homok és kavicsrétegek;