 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
ÉSZT NÉPVISELET 'Népviselet' alatt ma a földművesek által a múlt században elsősorban ünnepi alkalmakkor hordott ruházatot értjük. Ezek a ma is eredeti minták alapján készülő ruhák a dalosünnepeken és nemzeti ünnepeken tűnnek fel. Az észt népviselet fejlődésére évszázadokon keresztül nagy hatással volt a felsőbb osztályok és a szomszédos országok divatja, a legtöbb viselet mégis a falusi társadalom és az ősi tradíciók alapján alakult ki. Észtország kis mérete ellenére számos különbség figyelhető meg a helyi népviseletek között. Négy fő csoportot különíthetünk el, ezek a déli, az északi, a nyugati és a szigeti népviseletek. A különbségek kialakulásást és fennmaradását elsősorban a parasztok életkörülményei határozták meg. Az emberek saját járásuk határain gyakran egész életükben nem jutottak túl, a legfontosabb találkozóhelyük a templom volt. A hagyományok a ruházkodást igen kötötté tették. Egy saaremaai nő, aki egy másik járásból származó férfihoz ment feleségül, haláláig viselte szülőföldje viseletét, lányai azonban már apjuk szülőföldjének hagyományait követték.
Nem volt nagy különbség az agglegények és a nős férfiak öltözködésében, de a szokások a ruházat alapján is megkövetelték a hajadonok és férjes asszonyok megkülönböztetését. A fiatal lányok az év nagy részében nem viseltek fejfedőt - még a hüvösebb téli időszakban sem -, csak hajszalagot vagy kisebb fejdíszt használtak hajuk diszítésére és tartására. A férjes asszonyoknak fedett fővel, kötényben kellett lennük, még vész esetén sem hagyhatták el a házat ezek nélkül a ruhadarabok nélkül. A várandós nők szintén viseltek fejfedőt. Dél-Észtország népviseletében számos nagyon régi ruhadarab élt tovább. A tipikus dél-észtországi női viselet az azsúrozással vagy geometrikus hímzéssel díszített hosszú ujjú ing volt. A 19. század első felében jöttek divatba a hosszában csíkos szoknyák. A férjes asszonyok hagyományos viselete a kendő volt. A nők és férfiak legfontosabb felsőruházati eleme a gyapjúból készült hosszú kabát, ami a 19. század közepéig az ünnepi viselet fontos része maradt.
A lányok Dél-Észtországban színes anyagdarabokból vagy gyapjúfonalból font masnival kötötték meg hajukat. A hagyományőrző észtek, a szetuk népviselete Szetuföldön (Délkelet-Észtország és Pecsora (észtül Petseri) kerület Oroszországban), sok orosz stílusú darabot tartalmazott: például a férfiak övvel átkötött köpenyét, amit a nadrágjuk felett hordtak. Szoknya helyett a szetu asszonyok az orosz sarafanhoz hasonló ruhát viseltek. A szetu lányok fejdísze az orosz megfelelőhöz hasonlóan tarkón volt megkötve. A szetu asszonyok nagyon szerették az ezüst díszítéseket: mellükre kúpalakú melltűt tűztek, amit nagy számú ezüstlánc egészített ki. A nagy szetu melltű hagyományosan kizárólag az anyai korban lévő nők dísze volt, manapság idősebb asszonyok is hordják.
Észak-Észtországban, ahol az emberek - a terület kereskedelmi nyitottsága miatt - fogékonyabbak voltak az újdonságokra, a ruhák általában egységesek voltak. Az itt divatos ruhák jellegzetességei később egész Észtországban elterjedtek: a térdnadrág és a rövid kabát a férfiaknak, tarka szoknyák és kékre festett gyapjú ruhadarabok a nőknek. Az észak-észt női népviselet egyik legjellegzetesebb vonása a rövid, laza, hosszú ujjú blúz, amit ujjatlan ing fölött hordtak. A 18. század végétől a régi, geometrikus ingujjmintákat és a férjes asszonyok vászon főkötőjén lévő fehér mintákat színes, virágos díszítés váltotta fel. A mellény viselete a férfiaknál elég későn, a 19. század elején terjedt el: a magasabb társadalmi csoportba tartozó emberekhez hasonlóan a gazdagabb földművesek is virágos, kockás vagy csíkos anyagból készült mellényekkel próbáltak divatosabbnak tűnni.
Fejdíszek
A felsőbb társadalmi rétegek divatját követve a Tallinn-környéki vidéki asszonyok a 18. század második felében fülessapkát viseltek. Nyugat-Harjumaaban, ahonnan a ruhaujj viselete igan hamar eltűnt, a múlt század második felében a nők rövid kabátokat kezdtek hordani. Nyugat-Észtország népviselete sok közös vonást mutat mind a déli, mind az északi viselettel. Az asszonyok hosszú ujjú inget, kabátot és mellénykét hordtak, a kendőt háromszög alakúra hajtották.
Pärnumaaban az asszonyok kúpalakú főkötőt hordtak, melyet ünnepi alkalmakkor a fiatal nők rózsaszín, az idősebbek kék masnival díszítettek.
A kihnui asszonyok mind a mai napig ragaszkodnak helyi viseletükhöz, gyakran felkötik jellegzetes csikos szoknyáikat. A szigetek (Saaremaa, Muhu és Hiiumaa) viselete jelentősen különbözött egymástól, de Saaremaa egyes járásainak viselete között is találunk különbségeket. Nagyon sok közös vonás fedezhető fel az észtországi svédek ruháival (például rakott szoknyáik, melyeket forró kenyérveknikkel vasaltak egymásra). Téli fejfedők
A saaremaai női viselet mellénykét is tartalmazott: a pöidei mellénykét csíkos anyagból készítették. Saaremaan a nők minden nap viseletek valamilyen sapkát. A szokásoknak megfelelően a férjes asszonyok jobb válluk felett, a hajadonok a bal válluk felett hordták annak hosszú, lecsüngő végét.
Ahhoz, hogy a szükséges dolgokat (kést, tűpárnát, pénzt) állandóan magukkal tudják vinni, a nők textilből készült, gyöngyökkel, paszományokkal és rátétekkel pazarul díszített táskákat erősítettek övükhöz. A hiiumaai asszonyok bőrszalagot hordtak övükön, amelyről rézláncon apró réztáblák, tokjában tartott kés és tűpárna is csüngött. Anyag és díszítés
Az észtek geometriai elemeket használt az övek, kesztyűk és blúzok diszítésére. A régebbi blúzokat fehér fonallal kihímezték. A 18. század második felétől egyre több textília és díszítőanyag került az üzletekbe. A vörös fonal különösen népszerű volt Dél- és Észak-Észtországban az ingek és sapkák díszítésésre. A 18. század második felétől a selyemmel és brokáttal hímzett virágos díszítés terjedt el Észak-Észtországban, melyet eleinte hivatásos hímzők készítettek a városi nők számára. A vidéki nők egyszerűbb anyagokat - házi készítésű gyapjúfonalat, pamutvásznat és lenvásznat - használtak. A hosszú, kötött harisnya a 18. század közepétől terjedt el Észtországban. Mulgimaaban a régi szokás, mely szerint a nők lábát gyolccsal körbetekerik, hogy vastagabbnak látszon, a múlt század végéig fennmaradt: itt a harisnyákat különösen szélesre kötötték. A kötött ruhadarabok első említése a 14. századból származik.
Ékszerek
A kúp alakú melltű az észt nők egyik legfontosabb ünnepi ékszere volt. Észak- és Nyugat-Észtországban, valamint a szigeteken a melltűket borvörös üveggyöngyökkel díszítették.
Az ünnepi ékszer-garnitúra hiányos volt, ha nem tartalmazott gyöngyökből álló láncocskákat és érmékkel diszített ezüst nyakláncot. A vőlegény egyik hagyományos esküvői ajándéka is érmékkel díszített lánc volt. Esküvő
Számos ódivatú ruhadarab tovább élt az esküvői kosztümökben. A férjes asszonyok régi fejdísze - a fehér vászonkendő - Karja járásban még a 19. században is használatos volt. Északnyugat-Észtországban és a szigeteken a menyasszony különleges fejdíszt hordott, hiszen nem volt joga a férjes asszonyok fejdíszét, a sapkát viselni. Hozomány
Kesztyűk Övek A népviselet manapság A szovjet megszállás idején a népviselet az ideológiával való szembenállást jelképezte. A hivatalos jelmondat, a "nemzeti forma, szocialista tartalom" alapján a hagyományos ruházat használatát erősen korlátozták, ez alól csak az államilag szervezett rendezvények és a dalosünnepek jelentettek kivételt. Az 1970-es és 80-as években - az 'oroszositás' újabb hulláma idején - a népviselet jelentősége fokozódott: az 1980-as évek végén, a "daloló forradalom", az észt nemzeti állam helyreállítása idején már a ballagási ünnepségeken és az esküvőkön is a népviseleté volt a főszerep. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}