 |
|||||||||||||||||
A "VALÓBAN ÉSZT"
MŰVÉSZET SZÜLETÉSE A "valóban észt" nemzeti művészet születése Johann Köler (1826-1899) festőművész Péterváron töltött éveivel hozható összefüggésbe. A paraszti származású Köler 1848-1855 között a Pétervári Művészeti Akadémián A. Markov műtermében kapott művészeti képzést. A pétervári akadémiai iskola - a klasszikus itáliai művészeti örökséggel való későbbi megismerkedés - Kölert nagyon magabiztos, érzékeny festőművésszé, csodálatraméltó koloristává tették. Alkotói éveinek csúcsát több nagyon szép női portré és a korra jellemző heroikus Krimm-félszigeti tájkép mellett a Pétervári Akadémia akadémista és professzori címe koronázta meg. A Krimmbe a művész több ízben a cári családdal utazott, mivel 1862-74 között Maria Alexandrovna nagyhercegnő rajztanára volt. A külföldi utakon - különösen a Giuseppe Garibaldi-féle szabadságharc formálta Itáliában - Köler a saját korához mérten nagyon is demokratikus világnézetet tett magáévá. Az 1863-ban és 1864-ben szülőföldjén tett körutazásai után maga köré gyűjtötte a pétervári patrióta értelmiséget. Az Orosz Birodalom fővárosában az akadémiai és hatalmi körökben lévő kapcsolatainak segítségével hozzásegített az Észt Írók Társasága, a "Sakala" című újság és az Alexander-iskola alapító okiratának megszerkesztéséhez, támogatta az észt parasztok kérelmeinek benyújtását. Ez utóbbiak fontos szakaszokat jelenetettek az észt nemzeti kultúra radikális reformjában a 19. század '60-as éveiben. 1860-1870. között Köler volt Pétervár egyik legismertebb festőművésze.
Klasszicista formaiságot felrúgó, pszichológiai érzékenységről tanúskodó portréi elsősorban rendelésre készültek, államférfiakat, befolyásos akadémikusokat, művészeket és zenészeket ábrázoltak, de ezek mellett Észtországhoz szorosan kötődő személyeket - például a tartui származású zongorista-zeneszerzőt, Ella Schultz-Adajewskyt, az észt származású cári orvost, dr. Philipp Karellt és az észt nemzeti eposz alkotóját, dr. Friedrich Reinhold Kreutzwaldot - is megörökített. Szülőföldjén műveinek nagy része ismeretlen maradt. Az észtek számára Köler neve elsősorban az 1879-ben a Kaarli templomban elkészült freskóval kapcsolatos, ez a templom volt az első nemzeti adakozásból kifejezetten az észtek számára épített templom Tallinnban. A klasszicista stílus követője az észt nemzeti szobrászművészet atyja, a valamivel később alkotó August Weizenberg (1837-1921) is. A cipész családból származó Weizenberg önálló karrierjét asztalosinasként kezdte, az 1860-as évek elején Berlinben dolgozott, majd 1865-től a Pétervári Művészeti Akadémián volt önfinanszírozó hallagató.
1870-73 között a Müncheni Művészeti Akadémián tanult. Ezt hosszú szabadúszó évek követték Rómában (1873-1890), ahol elmélyedt a klasszicista szépségideál tanulmányozásában. Carrarai márványból készült kompozíciói az észt mitológiai hagyományokban gyökereznek (Linda, Vanemuine, Alkony és Hajnal) de bibliai jeleneteket is alkotott (Krisztus és Barrabás). Kiemelkedőek idő-alegóriaként készült gyermekalakjai, a Tavasz, a Nyár, az Ősz és a Tél is. Az 1880-1890-es években Weizenberg több észt közéleti személyiséget is megformált - például Fr. R. Kreutzwaldot, a nyelvész F. J. Wiedemannt, a természettudós K. A. v. Baert, Lydia Koidula és Anna Haava költőnőket. A sokszínű tehetségű és széles kulturális látókörű Weizenberg a korabeli folyóiratokban nagy számban jelentetett meg cikkeket. Írt szépirodalmi alkozásokat, színdarabokat és a költeményeket, de komponált szólóénekeket is. A 20. század első éveiben az ő szobrai ékesítették a tartui Vanemuine Színházat és a tallinni Közkönyvtárat. A szobrász Amandus Heinrich Adamson (1855-1929) akadémiai művészeti stílusát a Pétervári Művészeti Akadémia és a Párizsban a 19. század utolsó évtizedeiben elterjedt neobarokk irányzatok alakították. Szegény tengerészcsaládból származott, így karrierje kétkezi munkásként indult. Miután évekig dolgozott asztalosinasként Tallinnban és Péterváron, 1876-ban kezdte meg tanulmányait a Pétervári Művészeti Akadémián a balti-német származású A. F. v. Bock mellett. 1879-ben az akadémia nagy ezüstmedáljával kitüntetettként végzett. 1887-1891 között Párizsban élt, később többször Itáliába utazott. Allegórikus kompozícióiban felismerhető a korabeli nagyvilági szalonművészetek hatása. A hajó utolsó sóhaja, A hullám egyetlen csókja, A tenger hangjai stb. műveit a tenger tematikája inspirálta. Alkotásai közé több figurális kompozíció is tartozik, amik meglehetősen realisztikusan jelenítik meg a parti észtek mindennapi életét (Fókavadászat Pakri szigetén, Éber várakozás, Muhui halász).
Adamson monumentális művei közé tartoznak Észtországban a Kadriorg tengerpartján található Russalka és a szevasztopoli Elsüllyesztett hajók emlékműve. 1913-1917. között készült a Romanov-dinasztia uralkodásának 300. évfodulójára alkotott óriás emlékműve, ami a forradalmi események miatt befejezetlen maradt, a művésznek pedig vissza kellett térnie szülőföldjére. Észtországban az 1920-as években több alkotása is elkészült a városi parkok, temetők számára, közöttük több szabadságharc-emlékmű is, ezek egy részét a második világháborút követő orosz megszállás idején a szovjet hatalom megsemmisítette. (Párat az 1990-es években helyreállítottak). Észtországból - elsősorban a balti-német családok fiataljai - a Pétervári Művészeti Akadémia mellett a düsseldorfi Művészeti Akadémiára juthattak el, ez utóbbi a 19. század vége felé már elveszítette ugyan korábbi fényét, de az Orosz Birodalom balti kormányzóságaiban megőrizte népszerűségét, mivel professzorként több baltikumi származású művész tanított itt. A düsseldorfi iskola az akadémizmust a mérsékelt realizmus felé terelgette, példaképei a 17. század németalföldi művészei voltak. A századforduló nemzeti művészetének egyik fontos alakja Paul Raud (1865-1930), aki 1894-ben - a balti származású, történelmi-vallási tárgyú művek festőjeként hírnevet szerzett E. v. Gebhardt végzett tanítványaként - hazatért szülőföldjére, hogy megélhetését a művészek sorában elsőként megpróbálja portréfestőként biztosítani.
Mivel a balti-német körökkel - akiket az első világháború előtt meg is örökített - közeli kapcsolatban állt, ikertestvérétől, Kristjan Raudtól eltérően kimaradt a szabadságharcból. 1911-ben a Pétervári Akadémián rajztanári képesítést szerzett, 1914-től a tallinni Kereskedelmi Leányiskolában, az 1920-as évektől az Állami Iparművészeti Iskolában tanított. Paul Raud tehetségének szárnyalása a rendelésre készült reprezentatív portrék mellett a frissen és szabadon alkotott, életképként ható paraszti figurákban és a kisebb szigeteken különböző fény és légköri viszonyok között festett művekben jelenik meg. Ezekkel a műterme falai közé zárt képekkel nyitotta meg az észt hivatásos művészet kapuját Paul Raud a szabadtéri festés és az impresszionizmus előtt. |
|||||||||||||||||
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}