 |
|||||||||||||||||||||||||
AZ ARROGÁNS FIATALSÁG STÍLUSA - AZ
ART NOUVEAU Az extravagáns és attraktív art nouveau (szecesszió) már a század elején eltérő megítélésnek örvendett: a kutatók a mai napig nem tudják eldönteni, hogy öncélú, dekoratív divatirányzat vagy valami sokkal több volt -e. Az art nouveau rövid divatját erős kritika követte, csak az 1970-es években rehabilitálták. Az art nouveau a historizmus külsöségeire válaszul a korral, a modern építőanyagokkal és építési technológiákkal kapcsolatot keresve valódi forradalmat idézett elő az építészetben. Kiindulópontja az angol vidéki ház, a cottage volt, ahol a célszerűséget, az égtájak szerinti tájolódást, a szobák átgondolt elrendezését, a fény és a levegő fontosságát és a belső terek részletekig kidolgozott díszítését hangsúlyozták. A képzőművészetben a szimbolizmussal és a naivizmussal keveredik, de manerizmus és dekadens sznobizmus is jellemzi. Az építészetben szorosan kötődik a polgárság és a kereskedők (a korabeli újgazdagok) identitáskereséséhez és a luxusszomjához. Ahogy a képzőművészetben elterjedt motto lett a l'art pour l'art, úgy az építészetet is a l'architecture pour l'architecture jelmondattal lehet igazolni. Az art nouveau Észtországba a 20. század első éveiben, kezdetben folyóiratok és könyvek művészi megformálásán keresztül jutott el Németországból és Finnországból. Az észt városokban ekkor már ismert volt a "Die Jugend", a "Simplicissimus", a "The Studio", a "Die Kunst", a "Kunst und Decoration" stb. folyóirat, a modern művészetet először ezekből kezdték utánozni.
Az európaszerte fellendült művészeti és építészeti folyóirat-kiadás, a kiteljesedő nemzetközi párbeszéd erősítette a századforduló művészetének gyors terjedését. A "kommunikációs robbanás" legfontosabb színtereivé a világkiállítások váltak. (Az 1900-as párizsi világkiállításnak - melyről az észt folyóiratok is beszámoltak - 50 millió látogatója volt.) A "nemzetközi kapcsolatok évszázadának" (Bernhard Linde kifejezése, 1912) hatására alkault a később vezető irodalmi csoportá emelkedő "Ifjú Észtország" (Noor Eesti) mozgalom, melynek programja az európai kultúra felé fordulás olyan országok példáját követve, mint Finnország és Lengyelország. A mozgalom vezetői valóban ifjak voltak - első albumaikat még középiskolásként jelentették meg. A "Sugarak" (Kiired) almanach (1902) példája az Ifjú-Finnország reprezentatív albumai voltak. A Sugarak borítóillusztrációját Gustav Mootse tervezte, a fametszetet Märt Pukits készítette el, de az album belső részeinek tervei Helsinkiből származtak. Märt Pukits 1899-1902. között Lipcsében tanult fametszetet, ezt az Észtországban addig ismeretlen stílust ő honosította meg a folyóiratokban. Az Ifjú-Észtország III. albumának (1909) szecessziós vinjettáit Aleksander Tassa, a IV. album (1912) keleties, erotikus tusrajzait Erik Obermann tervezte. A művészek és az építészek a skandináv hatás alá kerültek. Konrad Mägi "Norvég táj erdei fenyővel" (1908-1910) című képe a századelő észt művészetének legtisztább art nouveau festménye. Az art nouveau festészetének legfontosabb jegyei a határozott stilizáció, a meghatározhatatlan álomszerűség, az elégikus szomorúság és a helyenként manerista dekorativitás. Ants Laikmaa alkotásaiban impresszionista, vagy egyenesen realista formanyelvvel ("Marie Under portréja" (pasztel), 1904, "Capri" (pasztel), 1911), Nikolaj Triik portréiban bátor kontúrokkal és váratlan színkombinációkkal keveredik (A. Laikmaa portréja, 1913, E. Lüüs portréja, 1908 stb.). Romantikus költői általánosítások jellemzik a fiatalon elhunyt Oskar Kallis műveit. A szobrászatban az art nouveau legszebb példáit Jaan Koort művei között találhatjuk.
A dekoratív formai játékon alapuló art nouveau az iparművészetben is elterjedt. A tárgyi környezet esztetizálásában - ami az angliai Arts and Crafts mozgalom nyomdokaiban járva elsősorban a kézimunkán alapult - a tömegtermelés ellensúlyozása jelent meg. Észtországban 1906-ban jelent meg elsőként a "Kézimunkaújság" (Käsitööleht), ahol Theodor Ussisoo, a későbbi állami képzőművészeti iskola igazgatója, a két világháború közötti Észt Köztársaság pénjegyeinek és bélyegeinek tervezője publikált. Ussisoo aktív tevékenységének idejére a korai jugend természeti motívumokat utánzó burjánzó ornamentikáját felváltotta későjugend geometria. "A vonalak a lehető legegyszerűbbek és legegyenesebbek, tisztaság, praktikum és szépség: ez az, ami az észt szívekhez jobban illik...egyátalán ideje lenne nekünk itt Észtországban, mint északi népnek egyenesebb és komolyabb fomákat birtokolnunk, ideje lenne valamit alkotni és építeni, ami hideg országunk természetével jobban összhangban van" - írta Ussisoo. Ahogy sok, önálló államiságának építésébe frissen kezdő skandináv és közép-európai országban (Finnország, Norvégia, Lettország, Magyarország, Lengyelország stb.), az észtországi art nouveau is a nemzeti romantika új hullámának áldozata lett. A korábbi "nemzetalkotás" stádiumában a nemzetiesség még nem az államiság ideáján, hanem mitoszokon, meséken és legendákon alapult, ezek motívumait a művészetben is felhasználták. A finn "Kalevala" illusztráció-verseny mintájára az észt művészek is keresni kezdték a nemzeti eposz modern képi megjelenítésének lehetőségeit. 1903-ban az Ifjú Észtország szellemi vezetője, Gustav Suits manifesztumot jelentetett meg a "Képzőművészetek Észtországban és a "Kalevipoeg" képei" címmel, amiben megfogalmazta a stílus és a nemzetiesség igényét, közvetlenül utasított a finnektől való tanulásra. Az archaikus és a modern szinbiózisa a legtisztábban Kristjan Raud műveiben jelenik meg. Korabeli alkotásait szögletes naivizmus és erőteljes szimbolizmus jellemzi. Az észt nemzeti művészetet említve az ő Kalevipoeg-témájú alkotásai kétség kívül a mai napig az első helyet foglalják el.
Az építészetben az új stílus első hírnökei a tartui Észt Egyetemisták Szövetségének (Eesti Üliopilaste Seltsi (EÜS)) háza (1902, G. Hellat), a tallinni Luther klub (1904-1905, Gesellius Lindgren & Saarinen) és a pärnui Ammende villa volt (1905, F. Mieritz és I. Gerassimov). Közülük az első - a vörös téglás, erősen tagolt tetőzetű EÜS ház építése közben valódi kavarodás támadt: "Ahol egyesek valamiféle rosszul sikerült szörnyet láttak, azt mások a nyugateurópai ízlés termékeként, megint mások az észt stílus előmozdtítását látták," írták a korabeli újságok. Az épület példaképe a pétervári Kamenoosztrovszki proszpekt Hausmann Villája volt, de ez nem akadályozta meg az észteket abban, hogy később a téglák mintázatából népi ornamentikát olvassanak ki. A Luther Furnérgyár munkásainak háza volt az egyik első új stílusú épület Tallinnban - és az első és egyetlen Gesellius, Lindgren & Saarinen iroda által tervezett épület Észtországban. A büszke ívek dinamikát adnak az épületnek monumentálissá változtatva azt. Figyelemre méltó a mészkő alkalmazása a homlokzatban, aminek csiszolatlan felszínből finoman formált domborműként egy munkás alakja bontakozik ki. A Luther gyár vezetőséségben több finn is dolgozott, ez az oka annak, hogy miért rendelték ennek a viszonylag kicsi épületnek a terveit Helsinkiből. Az art nouveau legteljesebben a villaépítészetben bontakozott ki - ebben a művészeti ágban lehetett a legtökéletesebben megvalósítani a lakóházról mint művészeti alkotásról vallott idealista elképzeléseket. Ennek legszebb példája a pärnui Ammende Villa. Az épület középpontjában egy hatalmas kandallós hall van, ez fűzi magára a ház többi helységét. A villa az ajtófélfáktól a menyezet ornamentikájáig a legkisebb részletéig átgondolt. Észtország második számú art bouveau villája a skandináv nemzeti romantikát visszafogottan követő Luther Villa Tallinnban (Pärnu mnt. 67, 1910). A villát a finn és amerikai építészet hatása alatt álló pétervári Nikolai Vasziljev és Aleksei Bubor tervezte. A homlokzatban a csiszolt gránit és a helyi mészkő eltérően megmunkált felületének játékát használták fel.
Az észtek nemzeti szimbólumává emelkedett a tartui "Vanemuine" Színház (1906, megsemmisült), aminek tervezésekor az észt társadalom már az "új, avagy modern stílust" követelte. Mivel ekkor a Gesellius, Lindgren & Saarinen iroda már felbomlóban volt, a terveket Armas Lindgrentől rendelték. A "Vanemuine" nemzeti és modern is volt egyben, különösen archaikusnak tűnt az európai eleganciájú a park felől nézve. Az alacsony íves bejáratot két hatalmas konzol tartotta, a park felé azonban nagy ablakok nyíltak, aminek sűrűn osztott üvegei Charles Rennie Mackintosh és Joseph Hoffmann hatásáról árulkodnak. A luxustól idegenkedő észtek számára a késői szecesszió geometrikus formái valóban elfogadhatóbbak és otthonosabbak voltak. A "Vanemuise" színpadi függönyeit a korabeli Finnország legnagyobb művészétől, Akseli Gallen-Kallelától rendelték, de ezek sajnos - feltehetőleg pénzhiány miatt - nem készültek el. A "Vanemuine" épülete az Ifjú Észtország nemzeti kérdéseket feszegető magatartását tükrözte. "Európai, "mondták a kortársak - és valóban az volt. A skandináv jugend példáit a balti-német családok kastélyai között is fellelhetjük: legszebb közülük a Taagepera kastély Valga megyében (1907-1912, Otto Wildau). Az épületet elvenen tagolják a ritmusos egészet alkotó háromszög alapú oszlopok, a félkör konzolok és az erkélyek. A Taagepera kastély tervezője - a Berlinben született és Rigában alkotó Otto Wildau - számos más észt és lett jugend stílusú kastély tervezője (Holdre, 1910, Illuste, 1912, Peetrimőisa, 1912). A modern városi bérház is az új stílusban épült. "A művészet és a szépség felé törekszik a mai idő. Ma szülővárosunknak utol kell érnie a többi művelt várost," írta a Tallinni Tudósító (Tallinna Teataja) 1910-ben.
A jugend egyik legmarkánsabb tallinni példája a nagy sárkányokkal és egzotikus egyiptomi nőkkel díszített Pikk 18 számú ház (1910, J. Rosenbaum). Korai villaszerű bérházra emlékeztet a Tatari 21b (1912, K. Burman), aminek aszimmetrikus homlokzatát határozott félkör alakú kiugrás, szinte szárnyaló félív és élettel teli tetőzet díszíti. Burman volt az első észt származású valóban professzionális építész, akinek alkotásai elsősorban az art nouveau-t tükrözik. A Viru 4 és a Väike-Karja 1/Sauna 1 W. Palmqvist és E. Sjöström finn építészek első terveiből indultak ki, a tömb házait hatalmas üvegkupolával fedett passzázs kötötte volna össze. Sajnos ez a Gutkin és Sundelevitš által rendelt terv - sok másikhoz hasonlóan - a világháború kitörése miatt megvalósítatlan maradt. A szimmetria és a klasszikus kompozíció felé visszatekintő késő jugendet az Eliel Saarinen tervezte Krediitpank Pärnu mnt. 10 szám alatti épülete reprezentálja (1912): nagyszerűen működő multifunkcionális épület az alsó szinteken üzletekkel, banki helységekkel (ez ma a Kulturális Minisztérium), a felsőbb emeleteken tágas lakásokkal. A ház közepén három szintes belső udvar található, ami a különböző szárnyak között hoz létre összeköttetést. Az épület homlokzatának reprezentatív megjelenést kölcsönöz a magas íves bejárat, amiből a lépcsőház egyenesen az első szintre és a belső udvarba visz. A belső udvarba Saarinen hatásos árkádot tervezett. Tallinn korabeli legmodernebb épületének szerekezete vasbeton tartóoszlopokon áll, ami lehetővé tette az utcai szint hatalmas ablakainak kialakítását. 1913-ban Saarinen elkészítette Tallinn általános rendezési tervét is. Tartuban az ő tervei alapján épült a Pál templom (1913-1919), ami a híres építész egyetlen az USA-ba emigrálást megelőző években tervezett temploma. Sajnos a templomot nem fejezték be - egy oldalszárnya nem készült el. A második világháborúban megsérült toronysüveget 1999-ben építették újjá.
A jugend fejlődése az 1910-es évek neoklasszicizmusa felé irányult. Ezt a tallinni "Estonia" Színház testesíti meg. (1913, A. Lindgren és W. Lönn). Az "Estonia" 1908-ban elkészült pályázati terve még az art nouveau stílusát tükrözte, de az 1913-ban elkészült mű tisztán neoklasszicista. Az art nouveau épületei nem alkotnak tömeget Észtországban, de a meglevőkből a különböző stílusvariációk alapján reprezentatív sort állíthatunk össze. A sajátos újításra törekvés és a fiatalos romantika kapcsolja őket össze. Egyátalán nem felesleges megemlíteni, hogy Gustav Suits a "Sugarak" album megjelenésekor 18 éves, Gustav Mootse és Aleksander Tassa ugyanezen album illusztrálásakor 17 évesek, Konrad Mägi a norvég tájképeket festve 20, Oskar Kallis a Kalevipoeg-témájú paszteleket festve 20, Erik Obermann az "ifjú Észtország" album illusztrálásakor 22, Armas Lindgren a "Vanemuine" tervezésekor 21, Karl Burman a tallinni tervezést kezdve 29 éves volt. A század elkezdődött, minden út nyitva állt az új stílus előtt. A régi nemesek mondását, miszerint "Noblesse oblige" ("A név kötelez") új jelmondat váltotta fel: "Jeunesse oblige!" ("A fiatalság kötelez!"). |
|||||||||||||||||||||||||
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}
){kind=small}