AZ ÉSZT NYELVTAN
JELLEGZETESSÉGEI
* az esetragok nagy száma - 14 használatban lévő esetrag
* a nyelvtani nem hiánya (a személyes névmások esetében is)
* a névelő (a határozott és a határozatlan egyaránt) hiánya
* három hosszúsági fok megkülönböztetése a magán- és mássalhangzók
esetében is, ami mellett az írásképben nem különítik el a hosszú és nagyon
hosszú fokot, így a szavak jelentése és kiejtésének módja a szövegkörnyezetből
derül ki.
| rövid
magánhangzó |
V |
koli (lom) |
| hosszú
magánhangzó |
V: |
kooli
(iskolának) |
| nagyon
hosszú magánhangzó |
V:: |
kooli
(iskolát, iskolába) |
|
| rövid
mássalhangzó |
K |
koli (lom) |
| hosszú
mássalhangzó |
K: |
kolli
(manó) |
| nagyon
hosszú mássalhangzó |
K:: |
kolli
(manót) |
Sokáig
feltételezték, hogy a három hosszúsági fok egyedül az észt nyelv sajátossága, de
a nyelvészek hasonló jelenséget figyeltek meg néhány északnémet nyelvjárásban.
Lehetséges, hogy az észtben és a német nyelvjárásokban - amik ésvszázadokon
keresztül a Hanza Szövetség kultúrterébe tatoztak - a három hosszúsági fok
párhuzamos fejlődés eredménye.
Alaktan
Az észt nyelv legáltalánosabb szóképzési módja a toldalékolás: száz számra
találhatunk különféle toldalékokat.
Álatlánsoan elterjedt az a nézet, hogy alaktanilag az észt nyelv az
aglutináló nyelvek közé tartozik (az aglutináló nyelveket az jellemzi, hogy a
nyelvtani információt hordozó toldalékok a tövekhez kapcsolódnak és minden
toldaléknak csak egy jelentése van). Valójában az észt gyorsan távolodik ettől a
típustól és a flektáló nyelvek csoportjához közelít (flektáló nyelvek esetében
a tövekhez kapocsolódó toldalékok több grammatikai jelentést is hordoznak). Az észt
sokmindenben különbözik legközelebbi rokon nyelvétől, a finntől (ami aglutináló
nyelv). Egyes kutatók egyenesen állítják, hogy alaktanilag az észt közelebb áll a
nem rokon lett nyelvhez, mint a rokon finnhez.
Esetragok
Az észt azon nyelvek közé tartozik, amelyekben sok az esetragok száma: általános
használatban 14-ről beszélhetünk.
Nyelvtani esetragok
| 1.Alany
(nominatívusz) |
ilus
tüdruk (szép lány) |
| 2.Birtokos
(genitívusz) |
ilusa
tüdruku (a szép lánynak a) |
| 3.Tárgy
(partitívusz) |
ilusa-t
tüdruku-t (szép lányt) |
Szemantikai esetragok
Belső helyragok
| 4.Illatiívusz |
ilusa-sse
maja-sse (szép házba) |
| 5.Inessívusz |
ilusa-s
maja-s (szép házban) |
| 6.Elatívusz |
ilusa-st
maja-st (szép házból) |
Külső helyragok
| 7.Allatívusz |
ilusa-le
maja-le (szép házra) |
| 8.Adessívusz |
ilusa-l
maja-l (szép házon) |
| 9.Ablatívusz |
ilusa-lt
maja-lt (szép házról) |
Egyéb esetragok
| 10.Translatívusz |
ilusa-ks
tüdruku-ks (szép lánnyá) |
| 11.Terminatívusz |
ilusa
tüdruku-ni (szép lányig) |
| 12.Esszívusz |
ilusa
tüdruku-na (szép lányként) |
| 13.Abesszívusz |
ilusa
tüdruku-ta (szép lány nélkül) |
| 14.Komitatívusz |
ilusa
tüdruku-ga (szép lánnyal) |
Az észtet jellemző nagyszámú esetrag ellenér hiányzik a valódi
tárgyeset, azaz az akuzatívusz. A magyar mondat tárgya így az észtben így akár
nominatívuszi, genitívuszi vagy partitívuszi esetragot is kaphat. A genitívuszi
tárgyeset a cselekvés befejezettségére, a partitívuszi a befejezetlenségére utal.
Peeter kirjutas luuletust (Péter verset írt)(partitívuszi tárgy) =
Péter valamennyit írt egy versből, de nem tudjuk, hogy befejezte e.
Peeter kirjutas luuletuse (Péter verset írt)(genitívuszi tárgy) =
Péter megírta a verset.
Peeter, ehita laev! (Péter, építs hajót!)(nominatívuszi tárgy) =
Péter, építsd meg a hajót, de fejezd is be!
Peeter, ehita laeva! (Péter, építs hajót)(partitívuszi tárgy) =
Péter, építs hajót, de nem kell befejezned!
A szemantikai esetragok esetében minden esetet egy bizonyos rag
jelöl, de a nyelvtani eseteknél általános, hogy a nominatívusz, a genitívusz és
esetleg a partitívusz is raggal jelöletlen marad. Néhány típusnál ezek az esetek
egyes számban alakilag egyb is esnek.
| |
egyesszám |
többesszám |
| nominatívusz |
maja
(ház) |
maja-d
(házak) |
| genitívusz |
maja (a
háznak) |
maja-de (a
házaknak) |
| partitívusz |
maja
(házat) |
maja-si-d
(házakat) |
Az esetragok egyes- és többesszámban azonosak, a többesszámot
jel jelöli.
| |
egyesszám |
többesszám |
| allatívusz |
ilusa-le
tüdrukule (szép lánynak) |
ilusa-te-le
tüdruku-te-le (szép lányoknak) |
Az esetragok nem függenek a szófajtól, a főnevek és
a melléknevek is ragozódnak. A melléknevek a főnevekkel mindig azonos számban
állnak, a 14 esetrag közül viszont csak 10 esetben veszik fel ugyanazt a ragot. (lsd.
Egyéb esetragok)
A minőségi fokváltakozás miatt a szótő (genitívuszi alak)
gyakran a felismerhetetlenségig különbözik a szótári alanyesettől (nominatívusz).
nominatívusz - genitívusz (szótő)
idu - eo (csíra - a csírának a)
pidu - peo (ünnep - az ünnepnek a)
lammas - lamba (birka - a birkának a)
mees - mehe (férfi - a férfinek a)
naine - naise (nő - a nőnek a)
Ige
Az észtben a jelenidőt, az egyszerű múltidőt az összetett múltidőt és a régmúlt
időt különböztetik meg. A beszélt nyelvben egyre inkább terjed a 'saama'-jövőidő,
amit a német werden-jövőidő analógiájára képeznek: megfelelő estbe helyezett
'saama' ige - a másik ige ma-főnévi igenévi alakja.
Az igék ragozása lehet aktív és passzív, kijelentő,
felszólító, állító és tagadó, de ezek mellett használatos az állítólagos mód
is.
Mivel a ragok egyben a személyt is kifejezik, a személyes
névmásokat nem kötelező kitenni (kivéve az 'olema' létige harmadik személyeit).
| személy |
egyesszám |
|
|
többesszám |
| 1 |
(ma)(én) |
armasta-n
(szeretlek) |
(me)(mi) |
armasta-me
(szeretünk) |
| 2 |
(sa)(te) |
armasta-d
(szeretsz) |
(te)(ti) |
armasta-te
(szerettek) |
| 3 |
(ta)(ő) |
armasta-b
(szeret) |
(nad)(ők) |
armasta-va-d
(szeretnek) |
Az észt szótárakban kétféle főnévi igenevet adnak meg: a -ma és
a -da végződésűt (a szótári alak a -ma végződésű). A kétféle főnévi
igenévnek nagy jelentősége van az igei esetek kifejezésében és az igeragozásban.
Mondattan
Az indoeurópai enylvektől eltérően, a finnugor nyelvekhez hasonlóan az észtre is
jellemző a névutók használata: a magyarokhoz hsonlóan az észtek is az asztal alá
('laua alla') bújnak. Egyre gyorsabban terjed azonban a névutók helyett a névelők
használata: a 'teed mööda'(úton, út mellett) helyett egyre többfelé hallani
'mööda teed' kifejezést.
Az észt nyelvet meglehetősen szabad mondattani struktúra jellemez: a
mondatban nyugodtan felcserélhetjük a szavak sorrendjét anélkül, hogy az nyelvtanilag
értelmetlenné váljon. A szabad szórend a ragozó nyelvek sajátossága.
A tipikus észt állító mondat sorrendje az általános európai
szerkezetnek felel meg: a mondatrészek alany-állítmány-tárgy sorrendben követik
egymást,
| Mari |
armastab |
Peetrit |
| Mari |
szereti |
Pétert |
| alany |
állítmány |
tárgy |
de sok esetben, különösen a költői, irodalmi nyelvben ettől el
lehet térni.
Tihti taevas tähti nähti (Gyakran az égen csillagokat láttak)
Ezt a négy tagból álló mondatot 32 különböző módon lehet
variálni úgy, hogy nem veszíti el értelmét:
Tihti taevas tähti nähti
Tihti taevas nähti tähti
Tihti tähti taevas nähti
Tihti tähti nähti taevas
Tihti nähti taevas tähti
Tihti nähti tähti taevas
stb, stb.
|