AZ ÉSZT NYELV ÍRÁSA ÉS KIEJTÉSE

ABC, írás, kiejtés
Az észtek történelmük folymaán mindig is a latin abc-t és annak variánsait használták. Az észt abc 32 betűt tartalmaz:

A, B, (C), D, E, (F), G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, (Q), R, S, ©, Z, ®, T, U, V, (W), Ő, Ä, Ö, Ü, (X), (Y). (A magyar abc-ből ismerős ő a html programnyelv hiányossága miatt került ide. A két vonás helyén valójában egy hullámvonal szerepel.)

A betűk egy része (c, f, q, x, y) csak idegen szavakban és idegen eredetű nevekben fordulnak elő. Az ékezetes betűk ('ő', 'ä', 'ö' és 'ü') az észt nyelv önálló magánhangzóit jelölik. A hullámvonalas ő nem kiejtési variánst, hanem önálló fonémát takar.

Az észt nyelv kiejtése viszonylag egyszerű, az íráskép a kiejtést tükrözi. Minden betűnek egy bizonyos hang felel meg. Különleges az, hogy az íráskép általáben nem jelöli a hosszú és nagyon hosszú fokot, valamint a palatalizációt (jésítést).

Bizonyos tradicionális elemek is fennmaradtak az észt írásképben - követik az egykor kialakult írásképet olyan esetekben is, amikor a mai beszélők már másképp ejtik a szavakat. Az észtek nagyrésze nem ejti ki a szóeleji h-t, így a hall hobune ('szürke ló') helyett all obune hallatszik.

Hangzás
Az észt nyelv magánhangzókban gazdag nyelv: a magán- és mássalhangzók aránya 45:55; a 26 fonémából 9 magánhangzó: 'u', 'o', 'a', 'ő', 'ü', 'ö', 'ä', 'e', 'i' (a legnyagobb sziget, Saaremaa lakói csak 8 magánhangzót használnak: az 'ő'-t 'ö'-vel helyettesítik). A magánhangzókból 36 kettőshangzót (diftongust) lehet képezni, amik nagyon érdekesen kombináljatók. Pusztán magánhangzókból is állhatnak szavak: 'öö' (éjszaka), 'ei' (nem). Összetett szavakban akár négyszeres magánhangzókat is találhatunk: 'Kuuuurijate töööö jäääärel' (A holdkutatók dolgos éjszakája a jég szélén).

Az észt nem szereti a mássalhangzótorlódást, különösen nem a szó elején. A mégi ilyen tulajdonságú szavak általában kölcsönzéssel kerültek a nyelvbe. A szóbelsei magánhangzók elűnésével sok esetben alakultak ki mássalhangzótorlódások, melyek legtöbbször két mássalhangzóból, de a 'vintskleb'(kínlódik) szóban egymás mellett öt mássalhangzót találunk. 

Néhány kivételtől eltekintve az észt névszók főhangsúlya az első szótagra esik, amit gyakran mellékhangsúly követ a 3. vagy 5. szótagon.