ÉSZT ZENEI HÉT * november 23. – december 3. * Arvo Pärt * Veljo Tormis * Mari Kalkun * Peedu Kass Momentum * Kristjan Randalu * Kadri Voorand * Liisi Koikson * LETÖLTHETŐ PROGRAMFÜZET

Nyelvrokonok: Észt–magyar kiállítás

Nyelvrokonok: Észt–magyar kiállítás

Milyen témák, problémák, motívumok bukkannak fel a két ország művészetében, amelyek egymással párhuzamba állíthatók? Mi konstruálja a modern kori államokat, mi a nyelv és a kultúra szerepe ebben? Milyen az ideális állam, illetve állampolgár? Hol van a művészet és a művész szerepe napjaink fogyasztói társadalmában? Hogyan prognosztizálható a jövő a jelenlegi válságos, forrongó időszakban? Kiderül a Ludwig Múzeum kiállításán.

Kiállító művészek:
BIRKÁS Ákos, FARKAS Dénes, JOHNSON and JOHNSON, Flo KASEARU, Marko MÄETAMM, Marge MONKO, Tanja MURAVSKAJA, NÉMETH Hajnal, NÉMETH Ilona, Kristina NORMAN, Kaido OLE, PUKLUS Péter, SOCIÉTÉ RÉALISTE, TEHNICA SCHWEIZ

A kiállítás kurátora: SZIPŐCS Krisztina
Kurátor asszisztens: Jan ELANTKOWSKI

A kiállítás az Észt Köztársaság kikiáltásának százéves évfordulójához kapcsolódik.

Együttműködő partnerek:
Magyarországi Észt Intézet, Temnikova & Kasela
Gallery, Tallinn; Molnár Ani Galéria, Budapest

Támogatók: 
NKA, Estonia100, Magyarországi Észt Intézet

*    *    *

A nemzeti identitás és értékek, a nemzeti függetlenség kérdése manapság gyakran szóba kerül, amikor háborúk és krízisek teszik próbára Európa egységét. A nemzet fogalma szorosan összefügg a nyelvvel és a kultúrával, ugyanakkor olyan történelmileg változó elképzelés, amely keveredik az állam, az ország vagy épp a haza fogalmával. Kaido Ole nagy léptékű installációja Észtország elképzelt „kezdeteit és végét” mutatja be. De vajon van-e a történelemnek kezdete és vége, vagy csak a keretek, a formák változnak folyamatosan?
Az országhatárok és a hatalmi viszonyok megváltoztatása érdekében ma is újabb és újabb háborúk törnek ki, amelyek nemcsak véráldozatokkal, de nagyszabású etnikai változásokkal is együtt járnak. A Société Réaliste munkái ráirányítják a figyelmet az európai kontinens a történelem folyamán gyakran változó államhatáraira, míg Németh Ilona vagy Tanja Muravskaja művei egyéni sorsokon keresztül mutatnak rá a történelmi kataklizmák következményeire: a menekültek, a hontalanok, a kisebbségben lévők sorsára, illetve azokra a bonyolult jogi, politikai keretekre és érzelmi állapotra, amelyben egy adott ország állampolgára él. Kristina Norman filmje hasonló kérdéseket vizsgál egy észt népdal, valamint az észt dalfesztivál szimbolikus témáján keresztül.
A háborús készültség egyre inkább átszövi mindennapjainkat: hivatásos és önkéntes alakulatok készülnek a határok, illetve a haza megvédésére (Tanja Muravskaja), vagy épp a dicsőséges múlt felidézése céljából játszanak civilek háborút (Tehnika Schweiz). Úgy tűnik, lassan véget érnek a boldog békeidők – vagy csak túl közel jönnek hozzánk az események a tömegkommunikációs csatornákon? Vagy pusztán politikai célok érdekében folyik a mozgósítás, a nemzeti öntudat megerősítése?
MarkoMäetamm művei a katasztrófák és terrorcselekmények abszurditásig fokozott krónikái a kisember szemszögéből, akinek otthonos világába hirtelen betörnek a nagyvilág eseményei: a menekültválság, a globális felmelegedés, a közel-keleti háború, a társadalmi nemek problémái vagy a környezetszennyezés. A tehetetlenség érzését a fekete humor oldja „dőljön hátra, lazítson és élvezze élete hátralévő részét” –, mondja a pilóta a zuhanó repülőgép utasainak.
De mégis mi lehet „a festő dolga” a 21. században, ebben a zűrzavaros, kaotikus helyzetben? Birkás Ákos művei a nagy történések és a politikai manipuláció mögött az egyes emberekre, az emberi lét értékére és törékenységére, a tekintetekre és a mozdulatokra irányítják figyelmünket, mint ahogy Kaido Ole is élet és halál kérdéseihez jut el a festészet eszközeinek és formakincsének vizsgálata nyomán.

Németh Hajnal operája autóbalesetek túlélőinek párbeszédére épül, és azt a kritikus pillanatot igyekszik megragadni, amely a balesetet megelőzte. Az autó a fogyasztói társadalom egyik legfontosabb terméke, a gazdaság motorja, amelynek megszerzése érdekében az emberek nagy áldozatokra képesek. De státusszimbólum lehet az öltözék, az ékszerek és kiegészítők is. Marge Monko a reklámipar határmechanizmusára és az itt megformált női szerepekre hívja fel a figyelmet, ahol az árucikk és az elidegenített női test egyaránt a vágy tárgyaként jelenik meg.
A pénz és a siker a megszerzett javakban is mérhető, de más módon is vizualizálható: a kapitalista rendszer működési zavaraira érzékeny Johnson és Johnson művészpáros munkája azt illusztrálja, hogy mennyire becsüli meg az állam a közfeladatokat ellátó alkalmazottait, illetve a hierarchia csúcsán lévő öt vezetőt. Interaktív installációjuk, amely bulvárcímekből készült jelvényekből áll, a kritikátlan médiafogyasztásra és a szenzációhajhász, manipulatív sajtó veszélyeire hívja fel a figyelmet.
Az erőszakos külvilággal szemben a privát szféra, az otthon, s talán a művészet lehet a menedék, mely fölött hatalmunk van, amelyet magunk formálunk. Farkas Dénes fotókból és szövegekből épít archívumot, ahol a jelentéktelennek tűnő valóságelemek állnak össze egyfajta töredékes, mélyen személyes enciklopédiává, ahol szöveg és kép interferál egymással. Puklus Péter az általa készített tárgyakat fotózza, a képeket könyvbe rendezi és új összefüggésekbe állítja. Flo Kasearu saját családi örökségét, otthonát alakítja privát múzeummá, amelynek igazgatójaként felújítási és kiállítási projekteket vezet, csereprogramot bonyolít – élet és művészet itt elválaszthatatlan egymástól, egybefolyik s a túlélési stratégia részévé válik.

 

Értesülj programjainkról!

A legfrissebb észt vonatkozású események, hírek és rendezvények Magyarországon.
Nézd meg egy hírlevelünket itt.
Az e-mail-címet és nevet kizárólag hírlevelünkhöz használjuk, az adatatokat nem adjuk tovább harmadik személynek, és más szolgáltatóknál (pl. felhőtár-szolgáltatók, hírlevél-szolgáltatók stb.) sem tároljuk el.