Minden ország "zenei névjegye" a nemzeti szimfonikus zenekara, ami az állami zenei kultúra egyik legfontosabb oszlopa. Észtországban ezt az Észt Állami Szimfonikus Zenekar (ERSO) képviseli, aminek első karmestere 1993. óta Arvo Volmer (1962). Az ERSO hosszú hagyományokkal rendelkező kollektíva, aminek születésnapja 1926. december 18-a: ekkor közvetítette az észt rádió a Tallinni Rádió együttesének (az ERSO elődjének) első koncertjét. Vendégkarmesterként vezényelte Eduard Tubin, Nikolai Malko és Igor Sztravinszkij is. 1939-ben Olav Roots lett az együttes igazgatója, akinek köszönhetően 1940-ben a zenekar már 75 tagú volt. .

A háború utáni időszakban az együttes egyik legkiemelkedőbb vezető karmestere Roman Matsov (1917) volt, aki -  Dmitrij Sosztakovics baráti köréhez tartozva  - a nagy zeneszerző jónéhány szimfóniájának harmadik bemutatóját (Moszkva és Leningrád után) Tallinnban tartotta. 1960-ban kezdett az Észt Rádió Szimfonikus Zenekaránál (az ERSO neve 1975-ig) dolgozni Neeme Järvi (1937), aki 1963-79 között első karmester volt. Neeme Järvi jelentősen kiszélesítette a zenekar repertoárját, az ő kezdeményezésére indultak a rendszeres koncertek, életre kelt a stúdiófelvételek készítésének szokása az Észt Rádió és az akkori egyetlen szovjet hanglemezcég, a Melodia számára. Neeme Järvi 1979-es emigrálását követően Peeter Lilje (1950-1993, első karmester 1990-ig) lépett a zenekar elé, akinek vezényletével hangzott fel Észtországban elsőként Rudolf Tobias "Jónás küldetése" című oratóriuma.

Az Észt Állami Szimfonikus Zenekar jelenleg 98 tagú, egy évadban általában 50 koncertet ad. Az idők folyamán az ERSO-t vezényelte Kurt Masur, Paavo Berglund, Gennagyij Rozsdesztvenszkij, Eri Klas, Neeme és Paavo Järvi stb. Az együttessel közösen fellépő szólisták közé olyan kiemekeldő előadóművészek tartoznak, mint Emil Gilels, David és Igor Oisztrah, Viktor Tretyakov, Kalle Randalu és David Geringas. Az utóbbi idők egyik legmunkaigényesebb vállalkozása az ERSO részéről a legnagyobb észt szimfonista, Eduard Tubin (1905-1982) mind a 11 szimfóniájának előadása és lemezfelvételének elkészítése, ami az 1998/1999-es évadban vette kezdetét.

Az Észt Filharmóniai Kamarakórus művészeti vezetője és karnagya, Tőnu Kaljuste (1953) keze alatt - az intenzív külföldi koncertezésnek és a hangfelvételek készítésének köszönhetően - az észt együttesek világszerte legelismertebbike lett. Az ECM hanglemezcég az Észt Filharmóniai Kamarakórussal adta ki Veljo Tormis "Elfelejtett népek" című darabját, a Tallinni Kamaraegyüttessel Arvo Pärt "Te Deumját", a "Litanyt" és a  "Kanon Pokajanent", valamint Erkki-Sven Tüüri "Crystallisatio" című művét. 1999-ben az ECM égisze alatt megjelent Tormis  "Litany to Thunder" című műve is. A Virgin Classics az Észt Filmharmóniai Kamarakórussal adta ki Arvo Pärt CD-jét a "Beatus" a cappella kórusművel, amit 1996 szeptemberében vettek fel Londonban.

Az 1981-ben Tőnu Kaljuste által alapított kórussal olyan karmesterek dolgoztak, mint Claudio Abbado, Paul Hillier, Ward Swingle és Helmuth Rilling. A kórust 2001-től - Kaljuste lemondásától - a brit Paul Hillier vezeti.

A Tallinni Kamaraegyüttest 1993-ban ugyancsak Tőnu Kaljuste alapította. A kamaraegyüttes és a Kórus későbbi együttműködése gyümölcsöző volt - a két együttes közös koncertutakon vett részt az USA-ban és az európai országokban is, a lemezfelvételek egy részét is közösen vették fel. Habár a Tallinni Kamaraegyüttes első karmestere maga Tőnu Kaljuste, az   1995/1996-os évadban az együttes művészeti vezetője a finn Juha Kangas volt.

Az Észt Nemzeti Férfikórus (RAM) az egész világon egyedülálló hivatásos együttes, amit 1944-ben a legendás karnagy, az észt dalosünnepek élő szimbólumának tartott Gustav Ernesaks (1908-1993) alapított. A nagy formátumú művek előadásában olyan karmesterek vettek részt, mint Riccardo Muti, Leif Segerstam, Neeme Järvi, Esa-Pekka Salonen (a Los Angelesi Szimfonikusokkal), Eri Klas és Saulius Sondeckis. A '90-es években a RAM tevékenységének egyik legfontosabb eleme a lemezfelvételek készítése lett a Deutsche Grammophon, a Warner és a Sony márkajele alatt. Eddig a RAM-nak és a RAM közreműködésével 15 CD készült.

A jelenleg 60 tagú Észt Nemzeti Férfikórus repertoárjában különleges hely illeti meg az észt nemzeti romantikus zeneszerzők  a cappella műveit. Az idők folyamán a RAM-ot vezényelte szinte az összes kiemelkedő karnagy vezényelte, az első karmester jelenleg Ants Soots.

Észtország legismertebb régizene együttesét, a Hortus Musicust 1972-ben a sokoldalú zenész, hegedűs és karmester, Andres Mustonen (1953) kezdeményezésére alapították. Fontos ösztönző volt az akkori egyetemisták lelki útkeresése - a kereszténység értékei, a középkori kultúra és a gótika. Mivel a Hortus Musicus volt Észtország első régizenei együttese, így úttörőként nagyon sok problémát kellett megoldaniuk: a régizene előadásának titkait nem volt kitől elsajátítaniuk, nem lehetett az eredeti történelmi hangszereket sem beszerezni.

A Hortus Musicus rendelkezésére jelenleg tiszteletreméltóan nagy és értékes középkori, reneszánsz és barokk hangszerek gyűjteménye - több száz hangszer áll. Az elmúlt évszázadok zenei termése mellett a Hortus Musicus bemutatja Arvo Pärt, Lepo Sumera és Erkki-Sven Tüür műveit is.

Ha a Hortus Musicus volt az első észt régizenei együttes, akkor az első és mindezidáig az egyetlen kortárs zenei együttes az Olari Elts (1971) karmester vezette, 1993-ban a NYYD kortárs zenei fesztiválra életre hívott NYYD Ensemble. A NYYD Ensemble példaképe a 20. század második felére jellemző avantgard együttesekre jellemző felállás - a minden zenekari hangszert felölelő szólisták együttese. Az ilyen projektegyüttesek nagysága az igényeknek megfelelően pár zenésztől egészen a kamaraegyüttesig változhat. A NYYD Ensemble tevékenysége az észt kulturális életben felbecsülhetetlen értékű - előadásukban minden évadban a nemzetközi kortárs zene legjava hangzik el  olyan szerzőktől, mint Boulez, Berio, Reich, Takemitsu, Bryars stb. Az együttes repertoárjában észt kortárs zene is szerepel. A NYYD Ensemble eddig egyetlen CD-jén Erkki-Sven Tüür kamaraműveinek ciklusát, az "Arhitektoonika I-VII-et" hallhatjuk (Warner / Finlandia Records 1996).

(Fotó: Kaur Virunurm)