12 észt költő

12 észt költő

Az Észt Intézet irodalmi folyóiratokkal közösen észt költészeti sorozatot indított. Az év során megkíséreljük a sokszínűségre törekedve bemutatni a mai észt líra legizgalmasabb alakjait és irányzatait. Az alkotók többsége az észt költők Magyarországon kevésbé ismert nemzedékéhez tartozik, és találunk köztük orosz ajkúakat is. A válogatások egy része a Versum irodalmi portálon jelentek meg, majd a fiatalos, progresszív, a szépirodalom mellett a kultúra szélesebb spektrumát bemutató KULTer oldalán folytatódott a sorozat. Az észt irodalom népszerűsítéséhez az Instavers is csatlakozott.

A sorozat elé Esterházy, Nádas és Tandori észt fordítója, Lauri Eesmaa írt bevezetőt.
„Nagy vonalakban elmondható, hogy az utóbbi tíz év során eltűntek az észt költészetből a korábban mesterségesen életben tartott témák. A hangsúlyozottan társadalomkritikus költészet iránti elvárások megszűntek, és ezzel sok formai és közelítésbeli sablon is, de ez nem jelenti azt, hogy közben csökkent volna az észt líra szociális érzékenysége. Viszont ez a folyamat segített olyan költőknek színre lépni, akik hosszasan és kitartóan dolgoztak saját nyelvük kialakításán, és egyre gyakrabban jelentek meg olyan verseskötetek, amelyek egy-egy ötlet, téma vagy poétikai fogás köré épített versciklusokból állnak. (…) Az érzelmi tónus észrevehetően visszafogottabb lett, és egyre több az egy-egy jelenség leírására, feltérképezésére tett kísérlet. Az intertextuális utalások használata olyannyira magától értetődővé vált, hogy a vendégszövegek gyakran föl sem tűnnek már a versekben.”
A bevezető teljes szövege itt olvasható. 

KALJU KRUUSA (1979)

A kortárs észt irodalom egyik legegyénibb hangú szerzője. 1999 óta hat verseskötete jelent meg, tavaly pedig egy válogatás Ühe inimese elu (poolelli) (Egy ember élete (félig)) címmel. Emellett számos versfordítást publikált olasz, francia, angol, finn, japán és más nyelvekből. Az utóbbi négy kötetében található verseit kronológiai sorrendbe rendezte: mintha egy sajátos verses naplót olvasnánk, noha az írás és a könyv megjelenése között rendszerint meglehetősen nagy az időbeli különbség. Versei közé gyakran fűzi kínai,  japán és koreai versek fordítását, amelyek igazából nem is állnak túl távol a saját költészetétől. Versei rendszerint valamilyen hétköznapi impulzusból születnek, költészete szemléletes példája a filológusköltészetnek: merészen kísérletezik a nyelv minden lehetséges szintjével a fónikustól a pragmatikusig. Verseiben sok szójátékszerű fordulat található, ezek tónusa derűs és a nyelvben élvezetet lelő, még ha a tartalom sötét vagy gyakran erőszakkal átitatott is. Verseit  Lengyel-Tóth Krisztina fordította.
Fotó: Mart Veisker

 

TRIIN SOOMETS (1969)

Költőként 1990-ben, a fiatal észt női szerzők Verskazetta ’90 című antológiájában debütált, amely Sinine linn (Kék város) című verseskötetét is tartalmazta. Napjainkig tíznél is több verseskötete jelent meg, közülük az Asjade omadused (A dolgok tulajdonságai) című 2013-ban elnyerte az Észt Kulturális Alap éves költészeti nagydíját. Soomets költeményeiben képes ellentétes jelenségeket - testiséget és absztrakciót, intimitást és filozófiát – kapcsolatba hozni egymással. Szövegei ránézésre nyugodtak, hűvösek, a felszín alatt azonban sok minden rejtőzik. Költészete egyszerre konkrét és univerzális, nyelvhasználata a legapróbb részletekig pontos, miközben játékos is. 2012-től publikál gyerekeknek szóló verseket, illetve gazdag fantáziával írt, fabulákra emlékeztető rövidprózát. Verseit Csüllög Edina fordította.

IGOR KOTJUH (1978)

Ukrán származású, Észtországban élő orosz költő, író, esszéista, könyvkiadó és irodalomszervező. A helyi Oblaka.ee orosz irodalmi portál munkatársa, észt költészetet, esszé- és gyermekirodalmat fordít orosz nyelvre, és a kortárs orosz lírát népszerűsíti Észtországban. Többnyire oroszul ír, saját verseit maga ülteti át észtre. Eddig 6 verseskötete jelent meg, 3 orosz és 3 észt nyelven. A 2000-es évek első felében indította el a „Воздушный змей“ (Papírsárkány) című folyóiratot, amely az egyik legjelentősebb észt-orosz irodalmi lap. Kite nevű könyvkiadója versesköteteket és fordításokat jelentet meg. Szabadvers formájú költészetét depoetizált nyelv és az alakzatok egyszerűsége jellemzi, kifejezésmódja gyakran érinti a prózai elmélkedés, valamint az esszé határait. 2014-ben megjelent Észt design című verseskötetével elnyerte az Észt Kulturális Alap évente odaítélt észt–orosz irodalmi díját. A sorozatban megjelent Költő és olvasó... c. versét Kis Orsolya fordította. 
(fotó: Dimitri Kotjuh)

MAARJA PÄRTNA (1986)

Észt költő, fordító, szerkesztő. Három verseskötete jelent meg: a Ruhujuurte juures (A fűszálak gyökereinél, 2010), a Läved ja tüved (Küszöbök és tövek, 2013), amelybe William Carlos Williams-versfordításait is beleszőtte, és a Saamises (Alakulásban, 2015). 2005-ben lépett színre a fiatal szerzőket publikáló Värske Rõhk (Friss levegő) folyóiratban, a nyolcvanas években született nemzedék több kulcsversét is ő jegyzi. A tér egyik legmesteribb ábrázolója az észt költészetben. 2013-ban elnyerte a rangos Juhan Liiv-díjat Sees (Bent) című verséért. Verseit Lengyel Tóth Krisztina fordította.

VAHUR AFANASJEV (1979)

Vahur Afanasjev

2000 óta hat verseskötete, két regénye, két novelláskötete és a Minu Brüssel (Az én Brüsszelem) című könyve jelent meg, melyben életének európai tisztségviselőként töltött szakaszáról ír. Emellett foglalkozott filmművészettel, számos dalt és dalszöveget is szerzőként jegyez. A Noorte Autorite Koondis (Fiatal Szerzők Válogatottja) irodalmi csoport tagja, akik nagy hangsúlyt helyeznek a művek előadhatóságára és a közönségsikerre. Legutóbbi verseskötete, a Tünsamäe tigu (Tünsamäe-i csiga), amely egy elhanyagolt dél-észtországi falut térképez fel, elnyerte az Észt Kulturális Alap költészeti díját. A Versum is javarészt ebből a kötetből szemezgetett. Vahur Afanasjev verseit Csüllög Edina fordította. 

 MAARJA KANGRO (1973)

Maarja Kangro

A műfordítás felől érkezett az irodalmi életbe, többek között Umberto Eco, Hans Magnus Enzensberger, Andrea Zanzotto és Valerio Magrelli műveit ültette át észtre. Első verseskötetével viszonylag későn, 2006-ban jelentkezett, ugyanebben az évben jelent meg Gyümölcssárkány című gyermekkönyve is. Mára öt verseskötet három novelláskötet és egy dokumentumregény borítóján találkozhatunk a nevével. Prózában és lírában is elnyerte már az Észt Kulturális Alap éves irodalmi díját. Kötetbemutatói várva-várt eseményei az észt irodalmi életnek, intellektuális, ironikus és bizarr költészete megmosolyogtatja vagy felbosszantja az olvasót. Maarja Kangro verseit Márkus Virág fordította.
(fotó: Jüri Kolk)