ÉSZT ZENEI HÉT * november 23. – december 3. * Arvo Pärt * Veljo Tormis * Mari Kalkun * Peedu Kass Momentum * Kristjan Randalu * Kadri Voorand * Liisi Koikson * LETÖLTHETŐ PROGRAMFÜZET

12 észt költő

12 észt költő

Az Észt Intézet irodalmi folyóiratokkal közösen észt költészeti sorozatot indított. Az év során megkíséreljük a sokszínűségre törekedve bemutatni a mai észt líra legizgalmasabb alakjait és irányzatait. Az alkotók többsége az észt költők Magyarországon kevésbé ismert nemzedékéhez tartozik, és találunk köztük orosz ajkúakat is. A válogatások egy része a Versum irodalmi portálon jelentek meg, majd a fiatalos, progresszív, a szépirodalom mellett a kultúra szélesebb spektrumát bemutató KULTer oldalán folytatódott a sorozat. Az észt irodalom népszerűsítéséhez az Instavers is csatlakozott.

A sorozat elé Esterházy, Nádas és Tandori észt fordítója, Lauri Eesmaa írt bevezetőt.
„Nagy vonalakban elmondható, hogy az utóbbi tíz év során eltűntek az észt költészetből a korábban mesterségesen életben tartott témák. A hangsúlyozottan társadalomkritikus költészet iránti elvárások megszűntek, és ezzel sok formai és közelítésbeli sablon is, de ez nem jelenti azt, hogy közben csökkent volna az észt líra szociális érzékenysége. Viszont ez a folyamat segített olyan költőknek színre lépni, akik hosszasan és kitartóan dolgoztak saját nyelvük kialakításán, és egyre gyakrabban jelentek meg olyan verseskötetek, amelyek egy-egy ötlet, téma vagy poétikai fogás köré épített versciklusokból állnak. (…) Az érzelmi tónus észrevehetően visszafogottabb lett, és egyre több az egy-egy jelenség leírására, feltérképezésére tett kísérlet. Az intertextuális utalások használata olyannyira magától értetődővé vált, hogy a vendégszövegek gyakran föl sem tűnnek már a versekben.”
A bevezető teljes szövege itt olvasható.

AARE PILV (1976)

Aare Pilv Viljandiban született. Észt költő, író, műfordító és irodalomtörténész. A Tartui Egyetemen észt irodalmat, színháztudományt és szemiotikát tanult, jelenleg az egyetem doktorandusza. Kutatási területe a metatextualitás, az észt költészet és Madis Kõiv munkássága. Tartuban él, az Észt Tudományos Akadémia Under és Tuglas Irodalmi Központjában dolgozik kutatóként. Az Észt Írószövetség tagja, és az Erakkond (Remeteség) nevű költői csoportosuláshoz tartozik. A Veljesto diákszövetség tagja. Első verseskötete 2006-ban jelent meg. A 2017-es Kui vihm saab läbi (Ha eláll az eső) című kötetével elnyerte az Észt Kulturális Alap éves költői díját és a Gustav Suits ösztöndíjat. Ebből a kötetből valók az itt megjelent versek is. Prózaíróként egy esszékötetet jegyez (Ramadan, 2010). Főként oroszból és németből fordít, de néha szetuból is. Verseit  Lengyel Tóth Krisztina fordította magyarra. (Fotó: Gabriela Liivamägi)


P.I. FILIMONOV (1975)

Észtországban élő orosz író, aki a kétezres években egyetlen céllal bukkant fel az észt irodalmi színtéren: hogy megmaradjon. Az első Зона неевклидовой геометрии (Nem euklidészi geometriai zóna) c. kötetét elismerően fogadták és azóta már több kötete jelent meg észtül. Szövegeiben különböző nyelvi regisztereket kever, képhasználatára pedig erős hatással van az újabb orosz líra. Filimonov munkája általában egészséges iróniát sugároz, ami néha a keserűség felé fordul. Habár első könyvének fülszövege szerint a szerző közönséges faszi gyűrött melegítőben, aki egész nap csak heverészik, sört vedel, focit néz és közben lustán a világ értelmén mélázik a negyedórás szünetekben, a valódi életben azonban Filimonov fontos tagja a kopaszok klubjának – akárcsak August Gailit és Paavo Matsin – és bár rendkívül józanul ír, azért ügyesen játszik az élet és az irodalom abszurditásaival is. Versei Kis Orsolya fordításában olvashatók magyarul.


EDA AHI (1990)

Tallinnban született kétnyelvű észt-orosz családban, később ezek a gyökerek meghatározóak lettek irodalmi olvasmányaiban és hatásaiban is. A Tallinni Egyetem neolatin szakja után EU–orosz tanulmányok szakon végzett Tartuban, majd diplomataként dolgozott Ukrajában. Gerációjának egyik legtehetségesebb költője. Költeményeit a precíz stílus, a rímek használata és a lágy ritmus jellemzi, és sokan az észt klasszikus költészeti hagyományok folytatásaként látják. A sajátos életörömöt és optimizmust sugalló első, Maskiball (Maszkabál, 2012) c. könyvével elnyerte a legjobb debütkötetért járó Betti Alver-díjat. Negyedik Sadam (Kikötő, 2017) című kötetében már egy átgondoltabb, reflektáltabb, a kreativitással és a jelentéssel játszó, de képileg is nagyon erős nyelvet dolgozott ki. Verseit  Reet Klettenberg nyersfordítása alapján Simon Bettina fordította. (Fotó: Ave Maria Mõistlik)



VERONIKA KIVISILLA (1978)

A tallinni születésű Veronika Kivisilla észt nyelv és irodalom szakon végzett a Tallinni Egyetemen, ahol különböző tankönyveket, dalkönyveket és szótárakat is összeállított, közben pedig középkori és népzenei együttesekben játszott. Első verseskötete Kallis kalender (Kedves naptár) 2011-ben jelent meg, majd ezt követte 2012-ben a Veronica officinalis. Ezekben a szövegekben alapozza meg a kicsi, de fontos mindennapi részletekben elvesző, a világot akár örömmel fogadó lírai én nézőpontját, amely későbbi verseire is jellemző. A 2015-ben megjelent Cantus firmus középkori és reneszánsz zenéből vett címe is jelzi a váltást a költészetében, ahogy egyre inkább a dallamok, a zeneiség és nagyobb ívű történetmondás felé fordul, fellépésein pedig egyre nagyobb szerepet kap a zene és a performativitás. Verseit Lengyel Tóth Krisztina fordította. (Fotó: Ave Maria Mõistlik)


JÜRI KOLK (1972)

A Jüri Kolk olyan az észt fülnek, mintha egy öregember neve lenne, de Kolk minden irodalmi megmozdulásával rácáfol nevének hangzására. Rendkívül öntudatos és termékeny költő, aki újabban mind nagyobb buzgalommal és sikerrel fordul a próza felé. Műveit az elmúlt években több díjjal is kitűntették (Juhan Liiv-díj, Gustav Suits-díj), prózáját pedig 2016-ban a rangos Tuglas-díjjal ismerték el, ezzel a legnevesebb észt szépírók sorába emelve őt. Korábban rendszeresen indult MMA versenyeken, volt beszerzési menedzser a tartui sörgyárban, vezette a palackozóüzemet, egy ideig pedig fordítóirodában dolgozott, de már gyerekkorától fogva tudta, hogy az egyetlen járható út számára az írás. Költészetében meghatározó az intertextualitás és a humor, szövegeit tematikailag és formailag egyaránt a sokrétűség jellemezi. Verseit  Márkus Virág fordította. (Fotó: Alar Madisson / Eesti Kirjandusmuuseum)

 

KAUR RIISMAA (1986)

Kaur Riismaa Tartuban született, költő, drámaíró, dramaturg és színész. Szemiotikát és teológiát hallgatott a Tartui Egyetemen, majd az Észt Zene- és Színiakadémián tanult dramaturg szakon Tiit Ojasoo osztályában. Hét verses- és két prózakötete jelent meg. Me hommikud, me päevad, õhtud, ööd (Reggeleink, nappalaink, esték és éjjelek, 2011) című könyvét rendkívül kedvezően fogadta a kritika, minden észt irodalmi elismerést besöpört 2011-ben, gyűjteményes köteteiért az Észt Kulturális Alap irodalmi díját nyerte el 2015-ben. Verseit  Reet Klettenberg nyersfordítása alapján Áfra János fordította. (Fotó: Ave Maria Mõistlik)
 

KALJU KRUUSA (1979)

A kortárs észt irodalom egyik legegyénibb hangú szerzője. 1999 óta hat verseskötete jelent meg, tavaly pedig egy válogatás Ühe inimese elu (poolelli) (Egy ember élete (félig)) címmel. Emellett számos versfordítást publikált olasz, francia, angol, finn, japán és más nyelvekből. Az utóbbi négy kötetében található verseit kronológiai sorrendbe rendezte: mintha egy sajátos verses naplót olvasnánk, noha az írás és a könyv megjelenése között rendszerint meglehetősen nagy az időbeli különbség. Versei közé gyakran fűzi kínai,  japán és koreai versek fordítását, amelyek igazából nem is állnak túl távol a saját költészetétől. Versei rendszerint valamilyen hétköznapi impulzusból születnek, költészete szemléletes példája a filológusköltészetnek: merészen kísérletezik a nyelv minden lehetséges szintjével a fónikustól a pragmatikusig. Verseiben sok szójátékszerű fordulat található, ezek tónusa derűs és a nyelvben élvezetet lelő, még ha a tartalom sötét vagy gyakran erőszakkal átitatott is. Verseit  Lengyel Tóth Krisztina fordította.
(Fotó: Mart Veisker)

 

TRIIN SOOMETS (1969)

Költőként 1990-ben, a fiatal észt női szerzők Verskazetta ’90 című antológiájában debütált, amely Sinine linn (Kék város) című verseskötetét is tartalmazta. Napjainkig tíznél is több verseskötete jelent meg, közülük az Asjade omadused (A dolgok tulajdonságai) című 2013-ban elnyerte az Észt Kulturális Alap éves költészeti nagydíját. Soomets költeményeiben képes ellentétes jelenségeket - testiséget és absztrakciót, intimitást és filozófiát – kapcsolatba hozni egymással. Szövegei ránézésre nyugodtak, hűvösek, a felszín alatt azonban sok minden rejtőzik. Költészete egyszerre konkrét és univerzális, nyelvhasználata a legapróbb részletekig pontos, miközben játékos is. 2012-től publikál gyerekeknek szóló verseket, illetve gazdag fantáziával írt, fabulákra emlékeztető rövidprózát. Verseit Csüllög Edina fordította.

IGOR KOTJUH (1978)

Ukrán származású, Észtországban élő orosz költő, író, esszéista, könyvkiadó és irodalomszervező. A helyi Oblaka.ee orosz irodalmi portál munkatársa, észt költészetet, esszé- és gyermekirodalmat fordít orosz nyelvre, és a kortárs orosz lírát népszerűsíti Észtországban. Többnyire oroszul ír, saját verseit maga ülteti át észtre. Eddig 6 verseskötete jelent meg, 3 orosz és 3 észt nyelven. A 2000-es évek első felében indította el a „Воздушный змей“ (Papírsárkány) című folyóiratot, amely az egyik legjelentősebb észt-orosz irodalmi lap. Kite nevű könyvkiadója versesköteteket és fordításokat jelentet meg. Szabadvers formájú költészetét depoetizált nyelv és az alakzatok egyszerűsége jellemzi, kifejezésmódja gyakran érinti a prózai elmélkedés, valamint az esszé határait. 2014-ben megjelent Észt design című verseskötetével elnyerte az Észt Kulturális Alap évente odaítélt észt–orosz irodalmi díját. A sorozatban megjelent Költő és olvasó... c. versét Kis Orsolya fordította. 
(fotó: Dimitri Kotjuh)

MAARJA PÄRTNA (1986)

Észt költő, fordító, szerkesztő. Három verseskötete jelent meg: a Ruhujuurte juures (A fűszálak gyökereinél, 2010), a Läved ja tüved (Küszöbök és tövek, 2013), amelybe William Carlos Williams-versfordításait is beleszőtte, és a Saamises (Alakulásban, 2015). 2005-ben lépett színre a fiatal szerzőket publikáló Värske Rõhk (Friss levegő) folyóiratban, a nyolcvanas években született nemzedék több kulcsversét is ő jegyzi. A tér egyik legmesteribb ábrázolója az észt költészetben. 2013-ban elnyerte a rangos Juhan Liiv-díjat Sees (Bent) című verséért. Verseit Lengyel Tóth Krisztina fordította.

VAHUR AFANASJEV (1979)

Vahur Afanasjev

2000 óta hat verseskötete, két regénye, két novelláskötete és a Minu Brüssel (Az én Brüsszelem) című könyve jelent meg, melyben életének európai tisztségviselőként töltött szakaszáról ír. Emellett foglalkozott filmművészettel, számos dalt és dalszöveget is szerzőként jegyez. A Noorte Autorite Koondis (Fiatal Szerzők Válogatottja) irodalmi csoport tagja, akik nagy hangsúlyt helyeznek a művek előadhatóságára és a közönségsikerre. Legutóbbi verseskötete, a Tünsamäe tigu (Tünsamäe-i csiga), amely egy elhanyagolt dél-észtországi falut térképez fel, elnyerte az Észt Kulturális Alap költészeti díját. A Versum is javarészt ebből a kötetből szemezgetett. Vahur Afanasjev verseit Csüllög Edina fordította. 

 MAARJA KANGRO (1973)

Maarja Kangro

A műfordítás felől érkezett az irodalmi életbe, többek között Umberto Eco, Hans Magnus Enzensberger, Andrea Zanzotto és Valerio Magrelli műveit ültette át észtre. Első verseskötetével viszonylag későn, 2006-ban jelentkezett, ugyanebben az évben jelent meg Gyümölcssárkány című gyermekkönyve is. Mára öt verseskötet három novelláskötet és egy dokumentumregény borítóján találkozhatunk a nevével. Prózában és lírában is elnyerte már az Észt Kulturális Alap éves irodalmi díját. Kötetbemutatói várva-várt eseményei az észt irodalmi életnek, intellektuális, ironikus és bizarr költészete megmosolyogtatja vagy felbosszantja az olvasót. Maarja Kangro verseit Márkus Virág fordította.
(fotó: Jüri Kolk)